Az elmúlt pár nap eseményei:
Megvolt Mimi első
hátihordozós túrája, félig szakadó esőben, de a szuper esőtető miatt ez egy
cseppet sem zavarta, Lica pedig annyiszor elénekelte a Süss fel nap-ot, hogy
végül teljesült.
Mimi fejlesztgeti a
támaszkodás nélkül állást, már volt, hogy vagy fél percig úgy maradt. Abszolút
máshogy néz ki a dolog, mint Licánál: ő szemmel láthatóan kísérletezgetett,
gyakorolt, és így nagyon gyorsan meg is tanulta, Mimi meg nem nagyon
foglalkozik a dologgal, néha ha elfeledkezik magáról, nem kapaszkodik, de fel
sem tűnik neki, biztos azt sem érti, én mit lelkendezek. Viszont ha azt mondom,
ügyes volt, többnyire rögtön elkezd tapsolni :) Úgyhogy tanulgatja lassan a
szavakat meg az összefüggéseket is, pl. a csapot folyton elzárja, amikor elege
van az evés utáni mosakodásból.
Dúl viszont a szeparációs
szorongás időszaka, úgy tapad rám, mint egy pióca, nem tudom, mi lesz itt jövő
héten, mikor másfél napra kénytelen leszek lelépni, mert nem csak hogy sír, ha
látókörön kívül kerülök, de az ennivalót sem nagyon fogadja el mástól.
Viszont amióta elkezdett
valami étvágyfokozó multivitamint szedetni vele az orvos, mintha tényleg
megnőtt volna az étvágya (vagy rám hat a placebo hatás). Már eleve az
könnyebbség a korábbi vas-folsav-c-vitamin kúrához képest, hogy ezt a szirupot
szereti, nem kell elrejteni mindenféle finomságba, hogy bevegye. A főzeléket
továbbra is ímmel-ámmal eszi, de valamennyi bemegy, nem köpi ki, a gyümölcsből
és egyéb édes dolgokból viszont szerintem jóval több fogy.
Licánál még mindig tart a
hiszti korszak, jóval kevesebbszer van balhé, de akkor annál súlyosabb. Nagy
mérföldkő viszont, hogy némi megvesztegetés hatására már éjszaka sem hord
pelenkát. Már réges-rég nincs rá szükség, de eddig ragaszkodott hozzá.
A legújabb slágerjáték
Licával az igaz-hamis (elég kevés tárgyi kedvenc van mostanság, csak a szánkat
jártatjuk egész nap :)) Annyira édes, nem lehet megunni, olyan viccesen
csinálja. Amikor igazat mondunk, csak rávágja, hogy "Ez igaz!", de ha
hamisat, pl: "Licának három lába van", akkor nagy felháborodással:
"Héka! Nekem csak két lábam van!" Ő is próbálkozik, de mindig csak
igazakat tud mondani. Sajnos a való életben nem így van, pl. ha azt kérdezem,
hogy megtörölte-e a kezét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése