Mi az abszolút ciki? Mikor az ember memóriakártyázik a két és fél éves
gyerekével, és végig az megy, hogy húzok egyet, mire a gyermek "Anya,
segítek neked!" felkiáltással rögtön fordítja fel a párját, amiről nekem
fogalmam sem volt, hol láttam. :)
Más téren a fenti gyermek azért nem olyan dicséretre méltó, épp tegnap,
mikor ismét egész nap szerelők voltak nálunk, azon gondolkodtam, milyennek hallhatják
ők az egész napos gyereknevelésemet kívülről. Ahhoz képest, hogy egész békés,
vidám nap volt, én pedig nagyon demokratikus szülő igyekeztem lenni, mégis azt
vontam le, hogy egész nap csak Licára szólok rá. És miért? Mert egész nap Mimit
bántja vagy rángat ki a kezéből dolgokat. Aki tudja, mi a megoldás, szóljon,
mert minden lepereg róla. Illetve többnyire bocsánatot kér, de minden
őszinteség nélkül, mintha egy automata lenne: "Bocsánat Mimi, hogy
bántottalak! Bocsánat, Anya, hogy nem fogadtam szót! (még ha ez épp nincs is a
bűnök között, de rajta van a lemezén) Többet nem csinálok ilyet!" És
csinálja rögtön újra :(
Mozgásfejlődés témájában: Lica tud támaszkodás nélkül állni! Nem elírás,
Lica :) Ugyanis elirigyelhette Mimi sikereit, úgyhogy mostanában megáll, még
imbolyog is egy kicsit a hitelesség kedvéért, és büszkén mondja, hogy
"Tudok támaszkodás nélkül állni!", és várja az ujjongást :) Mimi még
mindig gyakorló fázisban van e téren, gyakorolni a legveszélyesebb helyeken szeret,
pl a kádban. Ami viszont nem tetszik, hogy ő nem ül olyan szálfaegyenes háttal,
mint Lica, pedig azt hittem, minden gyerek így kezdi, és csak nagyobb korában
romlik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése