Mimi új kunsztjai:
Csip-csip-csóka: ugyanúgy, ahogy régen Lica, még nem a kezét csípi, hanem
egyik kezével fogja a másik csuklóját, de a fel-le mozdulat tökéletes, és a
hessegetés is. Azért azt nem állítanám, hogy automatikusan csinálja, ha
elkezdjük énekelni, sőt, megismételhetem azt, amit anno Lica első hasonló
produkciójánál, a bimm-bammolásnál írtam: Azt gondolhatja magában, hogy ezek a
szülők milyen jól idomíthatóak, mert ha elkezdi csinálni, rögtön elkezdenek
énekelni :)
Viszont ami automatikusan megy, az az, hogy ha Emó fürdés közben azt mondja,
hogy "Megmossuk a hajadat" (vagy "bevizezzük", szóval nem
is csak egyféle kifejezéssel érti), akkor hátraveti magát, hogy beleérjen a
buksija a vízbe.
Most, hogy a rossz időre való tekintettel beköltözött a trambulin a házba,
jól begyakorolta a felmászást rá, de ami igazán nagy kunszt, hogy nagyon
ügyesen le is jön róla lábbal előre, ahogy kell. Ezt a lépcsőmászásnál szoktuk
gyakorolni, ott is tudja, ha épp egyedül odaszabadul (amit persze nem lenne
szabad), de ha mellette vagyunk és tudja, hogy vigyázunk rá, akkor csak azért
sem választja a biztonságos módot.
A mindenre mutogatás helyett most már 90%-ban lámpákra mutogatás van, minden
válfaját felismeri, sőt, néha mintha azt mondaná rájuk, hogy "Pa!",
de ezt lehet, hogy csak képzelem. De már az akarat kifejezéseként is mutogat,
eléggé kifejezi, mit szeretne, főleg az étkezőasztalnál (persze nem arra, amit
szerintem kérnie kéne, hanem pl: túrórudi, zöldhagyma - a legerősebbet is
elragadtatással rágcsálja -, és bármi, amit más eszik vagy földre dobásra
alkalmasnak látszik).
A sok plusz pont után egy mínusz: az éjszakák kezdenek nagyon elfajulni, a
szeparációs szorongás nappal sem könnyen elviselhető, na de éjjel... Nincs
ilyenkor semmi másra szüksége, csak hogy bent legyen vele valaki a szobában,
nem kell simogatni, beszélni hozzá, akár az is megteszi, ha Emó ott alszik a
szobájában egy matracon, csak nehogy egyedül legyen. Legalább az a jó a
dologban, hogy ha bemegyünk hozzá, attól rögtön megnyugszik, nincs hosszas
üvöltés, amivel Licát is felverné (bár ezek a gyerekek ütvefúróra és a
felvisító riasztóra is tudnak aludni, de ezt talán már írtam), viszont hiába
ülök mellette egy fél órát, ami alatt láthatóan végig alszik, ha kimegyek, tuti
rögtön felébred és rákezdi. Azt hiszem, most már a legjobb jóindulattal sem
állja meg a helyét a korábbi dicsekvés, hogy az én gyerekeim bezzeg átalusszák
az éjszakát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése