Egy napra kipróbáltuk, milyen háromgyerekesnek lenni, ugyanis nálunk aludt
Marci. Nem is volt olyan vészes, mint hittük, bár az utolsó gyerek fél 11-kor
aludt el, az első pedig 5-kor kelt (szerencsére új időszámítás szerint, így
azért 7 és fél órát aludhattunk volna, ha rögtön elkezdjük, ahogy végre
elcsendesedett a ház, de persze nem így volt), és azért éjszaka is volt
riasztás. De a délutáni elalvás példásan ment egyszerre mind a háromnak.
Lányos szülőként kicsit nehéz megszokni egy fiútól kitelő éktelen kiabálást,
viszont jópár tekintetben Marci viselkedett szebben ma, mint Lica: udvariasság
és önzetlenség terén előrébb jár, de ez biztos a bölcsi hatása (az nem lehet,
hogy a szülői neveléssel van a baj, ugye? :))
Korán kelő kisasszony ugyan nincs minden tekintetben a pixisben nálunk
mostanság (ha a tavaszi óraállításig minden nap 5-kor kelünk, én nem tudom, mi
lesz), de az evésével kapcsolatban egészen optimista vagyok éppen! Rákapott a
rizsre, tömi magába reggelinél, vacsinál a sonkát, ma szépen ette a sóskás-sajtos
tésztát kicsit aprítva kanálból, úgyhogy ezek szerint nem a kanállal van a
baja, csak a bébiétellel, a felnőtt kaja jöhet. Két dologtól meg egyenesen
kiugrik a bőréből, ha meglátja: egyik a túró rudi (persze a csokis részt nem
kapja meg), a másik a fagyi... Ma délután a nagyok fagyit követeltek, esküszöm,
Mimi is értette, és csatlakozott hozzájuk az izgatott ugrálásban, hogy
"Fagyit kérünk!" Na de hogy bemutassa, az anyja lánya, mit imád talán
még ezeknél is jobban? A palacsintát! Ma ahogy beültettem a székébe, máris
kapott a palacsintás tálhoz, először csak a szélüket tépte le és tömte a
szájába, aztán már egész palacsintákat csaklizott el.
Na most jól bemutattuk, mikkel rontjuk a gyermek egészségét, de bevallom, ez
másodlagos szempont, amikor azt látom, hogy végre képes élvezettel enni
valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése