Az elmúlt hétvégén sajnos a másik irányba döntögetett alvási rekordokat Dusa: kezdtük a hajnali ötkor beköszöntő reggellel, majd másnap a napi egyetlen alvás című műsorszám következett.
A hajnali ötben a frissen telepített, a szobát hajnali fényárral elárasztó tetőablakon kívül (már rögtön aznap került rá sötétítő) a mérleg is szerepet játszott: kölcsönöztünk egyet a védőnőtől, hogy holnap a gasztroenterológiára adatokkal felvértezve érkezhessünk, de csodák csodája, rögtön haldokolni kezdett benne az elem, és amikor az amúgyis világos szobában nyolcszor teszem le - veszem fel a mérlegről a gyermeket, hátha van annyi szufla még az elemben, hogy sikerüljön megmérni, az nem a visszaalvást támogatja.
Na de lássuk a mérlegelés eredményét: három napot voltam hajlandó erre szánni az életünkből, 680, 860 és 790 grammot mértünk. Súly alapján 900-at kellene ennie, de a mi gyerekeinkhez képest ez is fantasztikus teljesítmény! A csajoknál azon imádkoztunk tetszőleges életkorban, hogy a napi 600 meglegyen. Sajnos azt is megállapítottuk, hogy a napi bevitel negyedét-harmadát az éjszakai szopival teljesíti Dusa (hihetetlen 230 grammot is mértünk - Licánál egyetlen egyszer mértem 190-et, de azt is kihányta rögtön), míg nappal sokszor pártíz grammot eszik csak a nagy nézelődésben, úgyhogy nem tűnik jó ötletnek erőfeszítéseket tenni az éjszakai kelés ellen (nem mintha lenne olyan ötletem, amihez a lelkierőm is megvan).
A kibukott mennyiséget nyilván nem tudjuk számszerűsíteni, de néha meglehetősen félelmetes adag. Kíváncsian várjuk (immár vagy három hónapja) a holnapi gasztrós szakvéleményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése