Ez még a csajszikkal futott gasztrós köröknél is feleslegesebb volt, ha lehet ilyet mondani. Dusát imádta a várakozók tömege és az orvosi stáb is, engem kevésbé... Kis tapizáson kívül semmi vizsgálat, tanács: egyen krumplit olajjal (a súlyára) és legyen ülésbe támasztva evés után, éjjel meg feltámasztott ágyban, valamint ne egyen közvetlenül alvás előtt (bukásra). A diagnózist építeni szándékozó megjegyzéseimen (nem csak evés után, hanem állandóan bukik, alvás közben viszont nem) alapos megsértődés ("Jó, ha az anyuka így áll hozzá, akkor ne csinálja") Anyuka ezek után csinálta, legalábbis a krumplit, a gyermek meg kihányta (alighanem én is ezt tettem volna, a csajoknak is először felcsillant a szemük a krumplipüré láttán, rá is csaptak, aztán fintorogtak). Erről ennyit.
Viszont mégis tudhatnak ezek valamit a gasztrón, mert másnapra Dusának megjött a kedve az evéshez! Még sosem cuppogott a mi kajánk láttán, de a tegnapi ebédem beindította a kuncsorgást, én meg ettől annyira elaléltam, hogy adtam is neki, ő meg követelte a folytatást. Bűnözésének tárgya zöldbabfőzelék volt, persze a darabok nélkül, tehát bab ízű rántás, liszttel, tejjel, tejföllel, némi fűszerrel, fertő! A mennyiség minimális volt, és jórészt viszont is láttam utána kibukva, de nekem akkor is megérte az evési élvezetet látni az arcán, és tudni, hogy azért nem hiányzik belőle ez az ösztön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése