Tegnapról kimaradt, pedig olyan kevés emberrel beszélgetünk, pláne új emberekkel, hogy meg kell becsülni:
Amint beküldtük Lica szolfézsháziját, felhívott a tanára (soha nem is találkoztunk), megköszönte, és áradozott, hogy Lica mekkora csoda neki, hogy mindent rögtön tud, átlát, mennyire fantasztikus... Jó volt az időzítés, Lica épp a begyemben volt a fogalmazás feletti hiszti miatt, ezen enyhített azért az ömlengés. Aztán elkezdte magyarázni, mit fognak tanulni a következő leckében, hát arra bölcsen hümmögtem, de egy kukkot sem értettem belőle.
Dusa bevezette a cukiságmércét, aminek abszolút maximuma az újszülött kiscica. Korábban is kifejtette, hogy engem szeret második legjobban a világon, csak az újszülött kiscicát szereti jobban (kicsit megbántódtam, úgyhogy amikor elvárja a szolgálataimat, előszeretettem vágom rá, hogy kérje meg az újszülött kiscicát, hogy törölje meg a fenekét), de ma már számszerűsítette is a skálát: az újszülött kiscica cukiságszintje 180, az enyém 179, Emóé pedig 178 (szerzett még egy sértődött szülőt).
Én mától próbálok valamennyire visszavenni a munkából (elvileg megtehetem, maximum annyival kevesebbet keresek, persze ha határidő van, akkor nehéz ennyire szuverénnek lenni), mert már nem bírom lelkileg ezt az ezerfrontos helytállást, és főleg Dusa elhanyagolását. Persze ma amúgy is könnyebb volt, mert már Miminek is voltak szabad kapacitásai (egyszer kapott is Dusától egy ezres cukiságfaktort hirtelen felindulásból, de aztán gyorsan visszakozott, és levitte őt is 179-re), így egész tűrhetőre sikerült a nap: kényelmesen el tudtunk sétálni a boltba és közben ablakon át Papát látogattunk, sütit sütöttünk Emó névnapjára, kicsit angoloztunk közösen, legyártottunk és kipróbáltunk egy új társasjátékot, és ezen felül Kufli-olvasásra és Dusával társasozásra is jutott idő. És még dolgoztam is!
Miminek ma is megvolt a barátnős videótelefonozása, úgy döntöttünk, hogy mostantól maradunk ebben, a látogatók a csajok haladásának sem tettek jól, feszültséget is generáltak köztük (nem veszi be a játékba a tesó+barátnő páros a másikat), akkor legyünk inkább "tiszták" két hét múlva, és akkor bátrabbak lehetünk a családdal.
Flóriékkal is így beszéltünk, illetve Emó mindenkit kapacitál az online társasozásra (még a családi társas havi alkalmát is így szerette volna megrendezni), azért picit nehézkesebb, mint élőben, és ha fektetés után, 10-kor lehet nekilátni, az nagyon soká tart. Hiába, mi még mindig nem szorulunk rá a facebook-on terjedő "mit tegyünk, ha otthon unatkozunk a karantén alatt" írásokra, nehezen tudjuk a világ azon felének a helyébe képzelni magunkat, mint ahogy ők sem a miénkbe.
Ebből a hétből is csak egy munkanap van hátra, Licának kemény lesz, még egy dolgozat is vár rá, Mimi viszont csak úszás tananyagot kapott újonnan :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése