A napot leginkább kifejező mondatok:
Dusa: Utálom a délutáni alvást! Inkább nem ebédelnék, hogy ne kelljen aludni!
Ezek után ebédelt és nem aludt.
Harmadikos nyelvtan, jövő idejű igék:
Munkafüzet: Gondold végig a mai napod! Mit fogsz még ezután tenni?
Mimi: Egész nap a házi feladatot fogom írni :(
Mimi osztályában már mozgolódik a lázadás a szülők között a rengeteg feladat és a kaotikus közlésük miatt (több fórumon, áttekintetlenül, egymásnak elletmondva érkeznek, komoly időt vesz a napomból az adminisztrációjuk, kibogozásuk). Mindenki arra hivatkozik, hogy az első hét még csak a próbaüzem, majd kialakul. Elég szörnyű lesz, ha lesz elég ideje, hogy kialakuljon...
Így az első beadási határidő közeledtével morális dilemma elé kerültem: miután segíteni akartam a dolgozni járó, gyerekfelügyelni rá nem érő szülőknek, most gyerekfelügyelet helyett azt a kérést kaptam egyiküktől, hogy küldjem el neki Mimi megoldásait, mert nem ér rá foglalkozni a gyerekkel. Ki mit tenne ez esetben?
A másik dilemma a hermetikus bezárkózás vagy minimális társadalmi érintkezés kérdése. Sokan nyilván megvetnek magáért a gondolatért is, mint ahogy nyilvánosan megkövezik azokat a segítő szándékúakat is, akik különböző fórumokon gyerekfelügyeleti segítséget ajánlanak (meglepő módon én nem kaptam meg a magamét, de láttam, hogy máshol sokan igen) Én nem tudok szélsőségekben gondolkodni, mindent a várható haszon-várható költség elv alapján ítélek meg, ezért kicsit eltér a véleményem a mainstream-től. Szerintem a munkáját elvesztő egyedül nevelő szülő nagyobb kár, mint a minimálisan nagyobb eséllyel bekövetkező várhatóan enyhe lefolyású betegség, de nem is ez a lényeg, mert a hivatalos szabályokat mind betartom, véleményem meg lehet. Szóval a kérdés az, hogy találkozhatunk-e pár emberrel, hogy segítsünk / kevésbé zakkanjunk meg, vagy ne találkozzunk senkivel, és akkor két hét múlva már elég kockázatmentesnek tarthatjuk-e magunkat ahhoz, hogy legalább a nagyszülőkkel találkozzunk. Nyilván boltba azért elmegyünk, ezért elméletileg sosem leszünk kockázatmentesek...
Egyelőre maradt a Skype, mint társas érintkezés, a csajoknak szerveztem egy telefonkonferenciát a barátnőjükkel, mert tegnap elég komoran jöttek haza a boltból azzal, hogy nagy ívben elkerülte őket egy osztálytárs az anyukájával, és csak távolból integettek, és hogy most aztán tényleg nem találkozhatnak soha többé senkivel? Dusa mindenesetre mindent megtett, hogy széttrollkodja a beszélgetést, akárcsak az estit Marciékkal - megbosszulja rajtunk a home office-t :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése