Nem volt valami nagyszabású a hétvége, még karanténviszonyokhoz képest sem. Hiába jutottunk arra a jogértelmezés után, hogy mehetünk kirándulni, Lica mindkét nap felét az ágyban töltötte fejfájással (sőt, pár órát Mimi is), így csak egy vasárnap délutáni csepeli dunaparti séta lett belőle (ezren voltak, de mi tartottuk a másfél méter távolságot).
Miután Lica elkezdett fagyit követelni, kijelentettem, hogy az csak a fűnyírásért jár (köri házi ugyebár), ami meg is történt:
Dusa viszont elkezdett pityeregni a fagyis doboz láttán. Nem értettük, mire ezt hüppögte: "Én nem tudok füvet aratni!" Azért persze kapott ő is :)
Nem merült fel a lázadás az iskolai feladatok mennyiségével szemben?
VálaszTörlésLázadás nem, ahhoz túl jó kislányok, de elkeseredés azért szokott lenni. És a "miért szeretem az iskolát?" fogalmazásba az volt a fő érv, hogy ott kevesebbet kell tanulni...
VálaszTörlésÉn szülői lázadásra gondoltam (az iskola felé).
VálaszTörlésAz a furcsa, hogy nem panaszkodnak nagyon más szülők, gondolom, a gyengébb képességű gyerekek szüleitől kéne jönni a lázadásnak, de lehet, hogy ők annyit sem törődnek a dologgal, hogy észrevegyék a mennyiséget. Én próbálom a rendszer hatékonyságát növelni, javaslatokat tenni, hogy adják át a feladatokat, kommunikációban segíteni, de lázadni nem akarok, a tanárok sem jókedvükből csinálják, meg pláne egyedül nem állok oda tiltakozni.
VálaszTörlés