Nagyon ránk fért már a hétvége, még ha elvileg most nincs is nagy különbség a hétköznapok és a hétvégék között, de attól, hogy a munka-számítógépeket jól eldugtunk magunk elől, mégis ég és föld...
Végül a házi feladatokkal is egész jól utolérték magukat a csajok péntekre: az aznapi határidősek mind készen lettek (sőt, elvileg el is halasztották a határidőket a lázongás miatt, de ennek a hivatalos nyomát nem találom), persze maradt még, de azok csak jövő hétre kellenek. Végül most először jött át hozzánk egy osztálytárs tanulni, nem mondom, hogy rengeteget tudtam velük foglalkozni, de ahhoz képest, hogy eddig semmit sem küldött be, szerintem elég látványos eredményt értünk el nála.
Misi papa is átjött szigorúan a szabad levegőn szórakoztatni Dusát, szerintem ez mindenkinek jól esett, reméljük, mindenféle káros következmény nélkül.
Ma pedig kiszabadultunk a házból túrázni egy kicsit, végigjártuk a Rám-szakadékot, ezt még szabad. Ide meg jó lett volna Kati mamát bevonni, de a közös autózás már nem fér bele a járványszabályokba (Robin, mikor lesz meg a jogsid?)
És abban is hétvége volt, hogy nem keltünk akkor, mint egy rendes hétköznap! Annyira nincs szigorú iskola itthon, hogy órára kelljen kelni, Mimi mégis minden nap kipattant pontban fél 7-kor (és így persze én is, na meg Dusa sem váratott magára sokáig), de ma egészen 7 óráig húzta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése