Apa mától nem
dolgozik többet idén, úgyhogy számunkra megkezdődött a karácsony! Igaz, a
következő másfél napban még távol leszünk egymástól, ő teljesítménytúrázik, mi
pedig addig szokás szerint Gyálon időzünk majd, de a mai napot legalább már
kiélvezhettük együtt. A terv az, hogy a következő két és fél hétben Emó
felhízlalja Licát, mert manapság csak úgy megy be kanalas étel a lány szájába,
ha percekig bohóckodunk neki, így a keletkező mosolyba befér a kanál :) Ez viccesen
hangzik, de nem hiszem, hogy nevelésileg helyes lenne... Mindenesetre ez inkább
Emó profiljába vág, és engem nagyon megijeszt a gondolat, hogy januártól én
játsszam el naponta legalább négyszer a félórás műsort. De nem gondolkodunk
ennyire előre...
Viszont ami
plusz kalóriát Emó bejuttat, azt le is dolgoztatja: Ma a kedvenc harangjával
csalogatva vagy tíz szobahosszt futtatott le a lánnyal:
A harang
egyébként csodákra képes, és minden körülmények között vonzó, valószínűleg
azért, mert elég kicsi, így ha megszerzi, mindig újra elvesszük. Lica korábban
rajongott a tornyok ledöntéséért (sajnos úgy tűnik, múlóban a szenvedély,
alighanem a Jézuska nem lesz elég naprakész az ajándékkal :)), mostanában akkor
tudjuk a toronyhoz csalogatni, ha a felül lévő béka fejére biggyesztjük a
harangot, amit Lici onnan nagy precizitással emel le anélkül, hogy a torony
többi része megrezzenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése