2009. december 24: Szenteste(’k)

Reggel Lica edzett még egy kicsit az állásra, hogy aztán minél szebben mutathassa be a rokonságnak:

Sokmindent tanult is még itthon: úgy tűnik, elleshette a múltkor Marcitól a fióknyitogatást, mert most már neki is sikerült, természetesen ujjbecsípéssel együtt:

Megismerkedtünk továbbá a forró fogalmával, mivel így, hogy Lica álldogál, annyira önveszélyes lett, hogy egy percre sem merjük magára hagyni, vittem tehát magammal a konyhába a megsült zsömléimért, amikhez hozzá is nyúlt rögtön, lett is bömbi!

Kati nagymamihoz megérkezve Lica rögtön rávetette magát a szaloncukrokra, amikor nem a szájába tömött párat, akkor a dobozukat tépte vagy rátámaszkodva álldogált. Mikor végre megérkeztek Beniék, akkor Marcival csinálta ugyanezt:

Ebédnél megkóstoltuk a húslevest, nem volt ellene kifogása.

Még a pelenkázás alatt sem bírtam vele, annyira ment volna rosszalkodni:

Persze mire eljött az ajándékosztás ideje, nagyon elfáradt és álomba szenderült, így a Jézuska kénytelen volt toporogva várakozni, hogy felébredjen, és aztán sem várta nagyon szíves fogadtatás Lica részéről... Az első szenteste (délután) tehát elég nyűgisen telt, még ha ez nem is minden képen látszik:

Az ajándékok bezsebelése után (ahhoz képest, hogy Apa családjában nem nagyon szabad ajándékokat venni, egyesek eléggé túlzásba estek :)) irány haza, és kezdődhetett a program elölről: fadíszítés, csillagszóró, ajándékozás. Az itthoni már jobbkedvűen telt, volt egy kis csomagolópapír-tépés is, de a fa meglepően kevéssé érdekelte a lányt, néhány nyúlkáláson kívül nem volt más.

Tobzódás az ajándékokban Anyával és Apával:

Azt végül nem kaptuk meg ajándékba, hogy végre stabilan átlépjük a 6 kilós súlyt, hiába voltunk már felette, ma megint 5,99-et mutatott a mérleg.