Valami nem
stimmel ezzel a lánnyal. Reggel sírva ébredt, ami az előző esti maratoni
altatást figyelembe véve nem esett jól, és Licától meglehetősen szokatlan. Ma
este pedig folytatódott a műsor: 9-kor elaludt, de fél 12-kor ébredt és
kihányta a vacsorát. A kárelhárítás után pedig következhetett az újabb
kilátástalan álomba ringatási procedúra. Ami a legrosszabb: Lici kezd anyás
lenni (ez önmagában még hízelgő), ami azt jelenti, hogy Emó kezében sokkal
kevésbé nyugszik meg, és ha ott vagyok, nyújtogatja felém a karjait, hogy
vegyem át, így hát kénytelen-kelletlen elnyertem az altatás feladatát. Egy idő
után rájöttem, hogy nem kell felkapdosnom, ha felsír, elég, ha olyan közel
hajolok hozzá, hogy elérje az arcom, ettől is megnyugszik (kis probléma, hogy
ehhez főleg a hajam húzgálása segíti hozzá). Na de mivel leeresztettük a
kiságyat, ez a behajolás mondjuk egy órán keresztül kegyetlenebb, mint Rubint
Réka legdurvább combizom-edzése! A tréningnek kb fél 1-kor lett vége, de a
folytatásra nem kellett sokat várni: háromnegyed háromkor be kellett pótolni a
kihányt vacsit egy kis szopizással (amit mondjuk nem is bántam).
De a
panaszkodást ismét zárjuk valami vidámabbal: a nappali műsor sokkal kellemesebb
volt, mint az éjszakai, íme, ahogy Lica komponál a Gyöngyiéktől kölcsönkapott
zenedobozon:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése