A leányzó az
utóbbi időben szörnyen anyás lett, ami mostanában abban nyilvánul meg, hogy ha
kiteszem a lábam a szobából, trappol utánam, mint a kiskacsa a kacsamama után.
Most már szabályos négykézlábon közlekedik, de a mancsait valamiért irtó
magasra emelgeti közben, és onnan csapja le a padlóra, így ha a parkettára vagy
a padlólapra érkezik, már messziről hallom, hogy jön. Így mára konyhát is be
kell terítenem habtapival, ha úgy dönt, hogy velem főz. Ez a kuktáskodás
legutóbb a következőkben merült ki: nyalogatta a tükörképét a sütőajtón,
kirágott és megízlelt egy zacskó salátaöntetport, valamint (ezt távozása után
egy órával vettem észre, mikor kinyitottam a hűtőt és tök sötét volt odabent)
lekapcsolta a kedvenc piros gombot az elosztón.
A nem túl
hízelgő Godzilla becenév a toronyrombolásból ered: a karácsonyi ajándékokkal
együtt már egész felhőkarcoló-erdőt tudunk felépíteni a nappaliban, ami csak a
kis Godzillára vár, hogy lerombolja. Apa múltkor már godzillásat is álmodott :)
Bebizonyosodott
már az is, hogy Lica megjegyzi a dolgokat: múltkor felállt a nappaliban a
szekrény mellett, és a polcára felnyúlva nagy örömmel rálelt Apa egyik érmére.
Beljebb tettük, hogy ne érje el, nem is látja, de még ma is ott tapogatózott
érte, hátha megtalálja.
És
végül egy „kis” vidámság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése