Illetve mi,
szülők, inkább nem aludni... Ahhoz képest, hogy Marci szülei tőlünk kértek
altatási szaktanácsot, mi nem voltunk elégedettek a helyzettel, Lica mostanában
nem egy átalvó bajnok. Alighanem az a helyzet, hogy sosem voltunk jó altatók,
csak eleinte Lica kegyes volt hozzánk, így úgy tűnt, mintha valamit nagyon jól
csinálnánk. De talán a szeparációs szorongás miatt elromlott a dolog, mi meg
kezdtünk fáradni. Azért az átlagnál alighanem még így is sokkal-sokkal jobb
dolgunk van, de maximalisták vagyunk :) De az biztos, hogy Lica nem tud egyedül
elaludni, amit az okos könyvek szerint tanítani kellene neki, bár nem
szopin/ringatva/babakocsiztatva/sétálva alszik el, de azért kellünk neki, mint
kellék. Így hát elhatároztuk: ha végre meggyógyul, megacélozzuk lelkünket, és
alvásleckéket adunk neki. Na nem a sírni hagyós módszerrel, azt nem bírnánk. A
taktika a következő: ha felsír, bemegyünk, megnyugtatjuk (ha esetleg máshogy
nem megy, fel is vesszük, amíg megnyugszik), aztán amint elcsöndesedett,
kimegyünk. Másoktól csodákat hallottam, milyen gyorsan megtanulják megnyugtatni
magukat, csak az első 1-2 éjszaka horror. Én nem hiszek a csodákban, így 2
hetet adtam a kísérletnek, annyi nem alvást talán kibírok.
Most két
éjszakán vagyunk túl. Az elsőn negyed 3-kor kezdődött a tánc, 3/4 órán át
altattam, jutalmam negyed óra alvás, aztán kezdődött elölről. Ezt negyed óra
alatt sikerült lerendezni, juhé! Most talán fél óra nyugalom is jutott (ez persze
nekem a köhögésem miatt nem tiszta alvást jelent), aztán jött csak a java! Jó
másfél óra után Apa arra jött ki, hogy sírva verem a fejem a falba. Miután jól
elvitatkoztunk róla, hogy most kéne-e feladni, hősiesen leváltott és folytatta:
úgy nagyjából fél 6 körülre fárasztották ki egymást annyira, hogy igazán
elaludhattak. Reggel nem hagyhattam Licit sokkal tovább aludni a szokásosnál,
mert akkor a következő éjjel sorsát pecsételnénk meg, de ennek ellenére nem
aludt nappal többet a szokásosnál, és nem látszott álmosnak sem. Gondolom, én
annál inkább!
A második nap
története rövidebb: egy húszperces menet 3/4 2 körül, majd alvás 3/4 7-ig. A
folytatásban meglátjuk, vannak-e csodák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése