A hét jobbára
a síelés „kipihenésével” telt. Azért az idézőjel, mert ez részemről többek
között 5 adagnyi mosást jelentett... Nem volt könnyű a visszazökkenés, de
felvidították azok a pillanatok, amikor Lica új képességeit fitogtatta. Pl.
sikerült megörökíteni a „beszédet”, íme:
A tapsolás még
nem lett rögzítve, de nagyon megy, akárcsak az integetés, de kezdem azt hinni,
hogy ennek jelentéséről Lica valami egészen mást gondol. Elméletem szerint
„gyere” funkcióban használja: ha valami nehezen elérhető tárgy
megkaparintásával próbálkozik, és más már nem segít, beveti ezt. Például az
alább látható mutatványnak is ez lett a vége.
Ha reggel Apa
elmegy, akkor is akkor kezdi el az integetést, mikor már bezárult az ajtó.
Gondolhatnánk azt is, hogy késleltetett reakció, de szerintem azt jelenti:
„Apa, vicces ez a kukucs játék, de most már előbújhatnál!” Ezt támasztja alá az
is, hogy néha napközben is odavándorol az ajtóhoz, merőn nézi, és integet.
Bezzeg ha Apa végül tényleg hazaért! Tapsol, boldogan emelgeti a karját, amikor
épp le akartam videózni, annyira belelovallta magát ebbe az ovációba, hogy
nagyot koppant a feje hátrafelé a kövön.
Labdázni és
egész jól lehet a lánnyal, persze ha az ember aktív labdaszedő szerepet vállal.
A hűtőt a
minap ugyanúgy elkezdte kirámolni, mint Ausztriában, és a kutakodás
eredményeképp meg is találta az egerek utánpótlását a mandarinok formájában,
így egy ideig egy-egy darabbal a két kezében járkált mindenfelé.
Végül
összeszedtük magunkat meg a lakást annyira, hogy legyen időnk szórakozni is:
folytattuk a rendszeres babazsúrokat Fruzsival és Milénával. Lica örömmel
fedezte fel, hogy annyira megtetszett Fruzsinak a hintája, hogy ő is kapott
egyet, ráadásul rugóval! Az elején meghintáztatta egy kicsit Fruzsit, de aztán
muszáj volt neki is kipróbálnia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése