2010. március 9-12: Elharapózik a betegség

Szó volt múlt vasárnap az étvágytalanságról, sok alvásról, köhincsélésről. Hétfőn, mint ha mi sem történt volna, sőt, egész nap csak egyszer aludt, és nagyon vidám volt, kivéve evéseknél, mert az továbbra sem ment. Kedden már több alvás volt, evés még mindig nagyon kevés, de semmi extra. Szerdán délben, a kimaradtakat pótlandó, bevágott kb. 270 grammot, ami óriási rekordnak számít, de nem tartott soká a jókedvünk. A habzsolás egyszeri eset maradt, és kezdett a köhögés is fokozódni, tüsszögéssel, orrfolyással, lázzal párosulni. Csütörtökre már nagyon rosszul volt: leültettem a szőnyegre, előrehanyatlott, és úgy maradt, borzasztó volt látni. Irány az orvos! Hörghurut, kaptunk gyógyszereket, de mivel kaját sem tudtam bejuttatni, így azokat sem. Negyed óránál tovább nem nagyon tudott ébren maradni a lány, de alvás közben is nyöszörgött, felriadt, ébren meg csak üveges szemekkel nézett és sírt. Na meg persze én is. Pénteken, félve a hosszú hétvégétől, visszavittem, kaptunk antibiotikumot, csodák csodája, az bement. Sőt, a hintában egy kis kacagást is sikerült az ajkára csalnom, és volt 1-1 óra is, amikor egészen jól elvolt, de evés két napja szinte semmi, és az a semmi is kijött éjjel egy hányással. Közben persze én is elkaptam, így szegény Apára maradt az éjszakai ügyelet, na meg a hosszú hétvége megpróbáltatásai!