A tegnapelőtti
bejegyzésnek itt az ellenpontja, kiderült, csak én működöm napelemmel. Licán
valami tavaszi fáradtság tört ki (mikor ezt írom, már három napja tart), egész
nap az ujját szopizza, nem nagyon akar csinálni semmit, enni is alig sikerül,
ami a betegség után ennyivel nem nagy öröm, ráadásul megint őrült üvöltéssel
fejezi ki, hogy hagyjam már békén a kanállal.
Pedig ma
macskaetetési küldetéssel kiruccantunk Gyálra, gondoltam, kihasználjuk a szép
időt meg a kertet, ott töltjük a nap nagy részét, de nem sok valósult meg
belőle. Aludni egyáltalán nem volt hajlandó a csajszi, sem a friss levegőn, sem
odabent, és játszani is csak nagyon keveset, elmozdulni nem tudtam mellőle,
mert egyrészt biztos az idegen hely miatt rögtön üvöltött, ha pedig nem, akkor
azonnal bemutatta, hogy nem bababiztos a ház, egy kicsit nem néztem oda, és már
a lépcső felénél járt. Így aztán még a macskaetetést is alig sikerült megvalósítanom,
mert ez egy sajtkukac gyerekkel a kezemben úgy nézett ki, hogy vagy a tálat
akarta kiverni a kezemből, vagy bele akart kóstolni a macskakajába. Az idilli
játék a napon is nagyjából egy fénykép erejéig sikerült:
Így aztán
megebédeltettem, és iszkiri haza! Itthon legalább aludni hajlandó volt, de az
ébrenlétében nem volt sok köszönet. Kivéve a fürdést, ahol bemutatta, hogy kell
lábbal hajtani a bálnás víziforgót:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése