Ma itt járt a gyerekorvos, hát nem leszünk puszipajtások...
Eleve nem tetszett, hogy nekem kellett
telefonálgatnom, hogy jöjjön már ki, pedig hát az újszülötthöz muszáj
neki, aztán jóval később jött, mint mondta, Robin szülinapi ünneplésének
kellős közepébe, de amiket mondott, az még rosszabb volt. Egyrészt
láthatóan méréshívő ő is, aminek én nagyon az ellentéte vagyok a Licivel
való rossz tapasztalatok után. De most muszáj mérnünk egy napi evési
mennyiséget, meg súlyt rendszeresen, és riportálni. Aztán mindenféle
ijesztőt mondott Mimiről: minden reflexét gyengének találta, azt mondta,
a feje nincs annyira összenőve, mint kéne, és még a csípőjét is kicsit
kötöttnek találta, pedig a kórházban kb. Mimi volt az egyetlen, akinek
nem kifogásolták a csípőjét. De egyik sem látszott aggasztani a
doktornőt, csak akkor engem miért ijesztget? (Később a védőnő
megnyugtatott, hogy mindenkit ilyenekkel szokott frusztrálni) Aztán
rákérdeztünk Lica köhögésére is, meg sajnos az enyémet is meghallotta,
ezek után több tucat gyógyszert sorolt fel, hogy mi mindent kéne
szednünk. De ha egy kis esze van, kitalálhatta, hogy még véletlenül sem
fogjuk kifosztani a gyógyszertárat, mert nem jegyzeteltem, ennyit meg
képtelenség lenne megjegyezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése