Testvérfellépő teszt 3. felvonás: Most egyedül
vágtam neki, miután visszaszereltem az ülőrészt, és valamivel
lerövidítettem az összekapcsoló rudat, így kicsit alálóg a
mózeskosárnak, tehát kicsit kevesebb hely van ráülni, viszont elérem a
tolókart. Lica természetesen nem volt hajlandó sem ráülni, sem ráállni,
egyedül kavicsok pakolására használta. Így persze megint csak két
saroknyit tudtunk haladni, és minden úttest-átkelésnél rosszul éreztem
magam, mert nem tudtam eléggé koncentrálni a babakocsitolásra és Licára
is, arról nem is beszélve, amikor Mimi megunta a dolgot és elkezdett
bömbizni: Licát sehogyan sem tudtam gyorsabb haladásra ösztökélni, hogy
mielőbb hazaérjünk. Ráadásul séta közben a fő utasítás részéről az „Anya
kezét fogni”, viszont a babakocsi nagyon nem egykezes jószág. Úgyhogy
erősen aggódom, mit fogunk csinálni, amikor nagyobb távolságra és
esetleg időre (orvos, Ringató) kell majd mennünk. Bár egyesek szerint
azért vettünk kertes házat, hogy ne kelljen többé sétálni menni, de hát
sem orvos, sem Ringató foglalkozás nem terem a kertünkben sajnos.
Lica első büntijére is sor került ma, miután Mimit
fejbe vágta egy favonattal. Mimi egyébként nem nagyon izgatta magát a
dolgon, én viszont igen, úgyhogy Licát félreállítottam, és ott kellett
megvárnia, míg csörög az óra. A nevelésem nem lehetett valami hatásos,
mert amikor legközelebb feszegette a határokat, és fenyegetően
megkérdeztem, akar-e büntibe menni, azt felelte, hogy igen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése