2011. január 31.

Ugyanúgy, mint Licánál, most is sikerült egy jó kis mellgyulladást összeszednem. Lica is épp a hányós korszakát élte akkoriban, most Mimi is hányt egyik előző éjszaka egy jó nagyot, bár nem igazán sikerült ésszerű összefüggést kifundálnom. Viszont kevesebbet is evett, mint szokott, ez már lehet az ok. Már tegnap délután sem voltam túl jól, ma pedig 39 fok fölötti lázzal küzdöttem a két gyerek mellett. Reggel azért nagy mellénnyel kijelentettem Emónak, ne riasszon segítséget, ez az anyák sorsa, és meg kell tudnom küzdeni vele. Délelőtt még úgy-ahogy ment is, belázcsillapítózva még egy kicsit sétálni is ki tudtam vinni őket (ezúttal Lica esetében kismotorral próbálkoztunk, hát ebből meg az lett, hogy húznom kellett a motoron – Emó szerint ez már majdnem olyan, mint ha nekem kellett volna a motorra ülni, merthogy vele már ez is megesett :) Hát szerintem azért ég és föld...) Ebédnél aztán feladtam: mikor Lica megátalkodottan dobálta le a kaját a földre, miközben Mimi bömbölt, beláttam, hogy ezt már nem bírom. Mikor végre ágyba tettem Licát, riasztottam Katit. A nap további eseményeiben így elég keveset vettem részt, mert ágyban fetrengve töltöttem az időt, aludni persze nem sokat sikerült. De így is segíthetett, mert este már ki is tudtam vasalni, de persze az éjszakai Mimi-műsorral megint Emónak kellett megküzdenie.