Liciről: Bebizonyította, hogy nem csak azért mond
helyes ragozott mondatokat, mert úgy egyben hallotta őket, hanem hogy
tényleg ragoz. Mikor a számba akart tömni valamint, mondtam neki, hogy
„Én most ettem”, erre ő: „Anya most evett”. Mint egy nyelvkönyv :)
Ma a testvérfellépőre is felült egy fél utca
erejéig, mert azt mondtam, csak akkor megyünk ki az utcára, egyébként
marad az udvar. De azért nem megbízható a dolog...
Az udvaron aztán hóembert építettünk, bemenve meg
sajnos megmutattam neki, hogy látni lehet az ablakból, onnantól fogva az
ablakpárkányokra mászkált föl...
Mimiről: Riportálni kellett a súlyát a
gyerekorvosnak telefonon. Ahhoz képest, hogy a védőnő szerint anyatejből
nem lehet túl sok semmi, amit megeszik, a doki már félig-meddig ezt
sugallta. Merthogy a sárgaságra sok folyadékbevitel lenne jó, de azt
mondta, kapjon két szopi között vizet, mert különben a súlgyarapodása
alapján már túl lenne etetve, ha tejből enne többet... Ennyit arról a
fennen hangoztatott nézetéről, hogy hathónapos korig ne kapjon mást,
csak anyatejet...
Pedig engem ma nagyon megdicsértek volna a nagyon
szoptatós – nagyon hordozós banda tagjai, mert kipróbáltuk a kendőben
szopizást. Van hogy már nem tudom máshogy megnyugtatni a kiscsajt, csak
ha magamra kötözöm, és lusta voltam leszerelni, amikor megpróbálkozott
ott önkiszolgálni :) De szerintem sem neki, sem nekem nem volt
kényelmes, úgyhogy nem csinálunk belőle rendszert.
Úgysem lennék méltó a nagyon szoptatós – nagyon
hordozósokhoz, mert váltig igyekszem valami napirendet vinni az
életünkbe, ami arrafelé ugye nem divat. Lici ugyebár sosem kért enni, de
ha kínáltam, evett (legalábbis az elején), így egyszerű volt a napirend
kialakítása, mert háromóránként kínáltam, és ez neki megfelelt. Az
éjszakákat pedig nagyon hamar átaludta, de amíg nem, addig sem kért soha
négy óránál gyakrabban enni. Mimi ehhez képest sem nappal, sem éjjel
nem bírja ki három óráig (nappal esetleg, ha nagyon bealszik, de
valahogy éjjel nincs ilyen bealvás). Ráadásul éjjel ha alszik, akkor is
nyekereg közben, így igen hamar átkerült a saját szobájába, mert nem
tudtunk tőle aludni. Így is nem elég az éjjeli szoptatások ideje,
előttük még vagy fél óráig azt hallgatom, hogy milyen hangokat ad ki,
vajon éhes-e már, vagy csak álmában nyöszörög. Ezen felül lefektetés
után kb fél-egy órával rákezd egy nagy bömbire, de ezt Emó szokta
hősiesen lekezelni (de attól én még nem tudok aludni). Úgyhogy nem
igazán vagyunk kipihentek... Valószínű amúgy sokkal gyakrabban megyünk
be hozzá, mint kéne, de én úgy aggódom, hogy Lica is felébred, hogy
inkább ugrom rögtön. Pedig Licó eddig meg sem rezzent egyszer sem, nem
tudom, hogy csinálja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése