Megint Lica-szövegelős bejegyzés jön, ma különösen a hosszú mondatai tetszettek nagyon:
(Fésülködés közben Szusz kezébe adja a csattot, így
én próbálom elkérni Szusztól, mire ügyvédje, dr. Kiss Lícia ismerti a
jogait) „Szusz, nem kell neked csattot odaadnod Anyának!”
„Madár adja Lica nagy szájába utolsó falatot” (A
madár Mimi csörgője, aki valami varázslény, mert ha a szülők egyetlen
falatot sem tudnak bejuttatni Lica szájába, a madárnak olyankor is
mindig sikerül)
„Megint tüsszentettem egyet, hapcimanó vagyok”
Ha meg nyomatékosítani akar valamit, hozzáteszi:
„Ezt mondtam” Ha meg egyetért valaki mással, tudálékosan közli, hogy
„Szerintem is”
És Jutka mama gyűjtéséből néhány a gyáli tartózkodás idejéből:
Kirakóssal játszott, duma magában: „Összeraktam, beraktam a helyére, ügyes vagyok”
Az egyik könyv hátulján a többi hasonló könyv
reklámja pici képekkel. Lica sorolja: „Cica, panda…” A következőn egy
falevél csücske látszott, Mama mondja: „Falevél”, Lica mondja:
„Háromszög” (humán pályák ezennel kizárva :))
Igazából lehet, hogy nem is kéne már a szövegeivel
dicsekvős bejegyzéseket írni, mert egyszerűen mindent tud már mondani.
Profin használja a múltidőt, és néha a jövőt is, kialakulóban a
személyes névmások, már nem minden Lica/Anya ezt vagy azt csinálja,
hanem én/te, pár szórenddel van csak problémája, pl. „Nem leesett” és
„Mi ez volt?”, meg a „sem” helyett még „is nem” van, de egyébként
tökéletes!
Az viszont nem tökéletes, amit mostanában esti
lefekvés címen művel: Bő két hónapig semmi gond nem volt a
nagygyerek-ággyal, lefektettük és úgy maradt, most jött el a kimászós
korszak. Pedig ma például a nagyszülők jól lefárasztották, azt hittük,
úgy fog aludni, mint egy darab fa, erre este 10-ig tobzódott a
szobaajtóban a rácsnál, de egy szó nélkül, csak állt ott szegény
pizsamában, a Szuszt szorongatva és az ujját szopva, ki tudja, mióta,
mire észrevettem :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése