Ez a nap enyhén szólva nem a tervek szerint
alakult... Történt ugyanis, hogy a kedves Főgáz a saját tévedése folytán
kikapcsolta nálunk a gázt. Azzal a szöveggel, hogy meg kell nézniük a
gázórát, amin én eléggé értetlenkedtem (de ha két reggelire váró bömbölő
gyereket hagyok bent őrizetlenül a lakásban, akkor nem vagyok túl
hosszú ideig tárgyalóképes a kapuban), két nem túl intelligens fickó
bejött, és továbbá is kihasználva, hogy a rajtam lógó gyerekek miatt azt
sem fogom fel, mit csinálnak (de azt azért magyaráztam, hogy ha nem a
mi nevünkön van a munkalapjuk, az kicsit gyanús), képesek voltak egy
csecsemős házban lekapcsolni a fűtést. Úgyhogy sírós telefon Emónak, aki
csapot-papot otthagyva a munkahelyén rohant haza, közben telefonon
mindenkit feljelentéssel fenyegetett, majd az ügyfélszolgálaton végül
lerendezte az ügyet, körülbelül délután 3-ra. Így aztán fűtésünk már
volt (amiért hálánkat vélhetően kikapcsolási és visszakapcsolási díj
formájában róhatjuk le a Főgáznak), de Emó majdnem teljes munkanapja
ráment a legnagyobb hajtás közepén, így aztán késő éjszakáig pótolhatta a
mulasztást.
Én még kevésbé felzaklatott lelkiállapotban sem
nagyon vállaltam volna egyedül a két gyerek esti procedúráját, úgyhogy
segítséget hívtam Jutka nagymami személyében. Így elég zökkenőmentesen
le is bonyolítottuk a dolgokat, de azért Emó nem pótolható: én még a
fürdővizeket sem tudtam hasonlóan magas színvonalon előállítani... Jutka
mamát meg azért furdalta a lelkiismeret, mert Lica kívánságára a
Hapcimanót mesélte lefekvésnél, nem tudván, hogy ez a bilizős mesénk, és
aggódott, hogy majd éjszakai mumus lesz így belőle. Mondjuk Lica másnap
Mimi minden tüsszentésénél azt mondogatta, hogy „Mimi, elkapott a
Hapcimanó”, de ő azért nem fél tőle :)
A gyengekezű fektető stáb azt is megengedte, hogy
Lica a fürdős bálnát magával vigye az ágyba, amiből az lett, hogy amikor
jóval fektetés után felkelt az ajtórácsnál tobzódni, jó hangosan verte a
műanyag bálnával a fém rácsot...
Azért valamikor bele kellene vágnom az egyedül
fektetésbe is, mert biztos szükség lesz rá, bár egyszerűsítené a
helyzetet, ha csak akkor lenne, amikor már szopiztatni nem kell, de
ennyire nem vagyok optimista. Csak előbb majd részletes forgatókönyvet
írok (esetleg egy Gantt diagrammot is rajzolok hozzá – közgázosok
előnyben :)), máshogy nem fog menni.
Néha azért nem bánom, hogy az egész elmémet
kitöltik a gyerekek banálisnak tűnő problémái: ki mennyit evett, aludt,
hány ruhát nőtt ki, stb (apropó, most tettem ki a kinőttek közé azt a
rugit, ami úgy lötyögött Mimin születése után közvetlenül :)), így nem
érek rá idegesíteni magam az ilyen komolyabb dolgokon, mint a mai is.
Mondjuk ennek volt a gyerekekre is hatása, így azért mégiscsak az
egekben volt az adrenalin-szintem egész nap (úgyhogy én meg sem éreztem,
hogy hűl a lakás), de azok, amiken korábban sírógörcsöt kaptam volna,
pl. hogy szintén megkérdőjelezhető jogossággal valószínű
visszafizettetik velünk a felvett szocpolt, vagy nem biztos, hogy
sikerül áttenni az eladandó lakásról a jelzálogot a házra, mert az
értékbecslő problémázik az alaprajzzal... szóval ezek az anyagi
biztonságunkat alapvetően befolyásoló dolgok már meg sem ráznak... Majd
az okos férjem megoldja :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése