Mimi egy hónapos lett! Súlya 3740 gramm, tehát ha a
születési súlyhoz képest nem is, de a kórházi minimumhoz képest egy
kilót hízott egy hónap alatt! Nagyon ügyesen nézeget már, érdeklik a
dolgok, sok mindent követ a pillantásával. A beszédre még nem nagyon
fordul oda, ez volt az egyetlen, amiben nem teljesítette az egyhónapos
státuszfelmérés kérdéseit. A fejét egyre többször meg is tartja hason
fekve, nem csak átfordítja egyik oldalról a másikra. Néha cuki hangokat
is hallat, ha az ökle a szája felé téved, már lelkesen csócsálja,
úgyhogy biztos nagy ujjszopis lesz ő is, és (lekopogom) az éjszakák is
kezdenek kicsit alakulni: kétszer eszik éjjel, és a lefekvés utáni
hiszti is egyre csökken. A mai hónapfordulóra ő azzal adott nekünk
ajándékot, hogy csak egyszer 5 percre kellett visszamennem megnyugtatni
lefekvés után, és aztán aludt! Emó fél 11 körül megjegyezte, hogy kicsit
aggódik, mi van vele :) Cserébe most a hajnali szopi után nem alszik,
de legalább nem sír, egyszerűen csak ébren van (mondjuk ilyenkor tetőzik
az orrdugulása is, én sem tudnék aludni, ha porszívóval
ébresztgetnének), és ilyenkor inkább bent ülök vele fél-egy órát, míg
visszaszenderedik. Utána meg már szinte kelhetek is fel megint... Nappal
még mindig elég gyakran éhes, így többnyire hatszor kér enni, tehát
egyelőre újszülött gyakorisággal táplálkozik, de majd kinövi. Kialakult
nappali alvás-ébrenlét mintázatunk nincs, mert van, hogy szinte egész
nap alszik, máskor meg szinte egyáltalán nem. Az utóbbi két napban 2-3
órákat is volt ébren sírás nélkül, nézelődve.
Nem csak a hónapforduló volt ma ünnepelnivaló,
hanem hogy tavaszillat volt a levegőben! Mivel napelemmel működöm,
ilyenkor egész másképp látom a világot. Ennek örömére kétszer két órát
töltöttünk ma a szabadban. Délelőtt csak fél órára terveztünk kimenni,
de végre összetalálkoztunk szembeszomszédainkkal, megismerkedtünk, és el
is csábítottak bennünket a játszótérre. Lica kissé lassan haladt a
hároméves Kingához képest, végül az oldotta meg a helyzetet, hogy Kinga
önzetlenül átadta a tologatnivaló babakocsiját, azzal együtt már Lica is
gyorsabban szedte a lábát. Önzetlenségben viszont ő nem jeleskedett,
mikor a visszaadásra került volna a sor, vadul kiabálta, hogy „Licáé!”
Pedig azelőtt úgy meg volt szeppenve, hogy szinte meg sem szólalt.
A játszótéren nem sokat tudtunk maradni, mert
közelgett az ebédidő, és hosszú az út hazáig, be is bizonyosodott, hogy
nem csak az én heppem volt a testvérfellépő/tesókocsi beszerzés,
Licának még tényleg sok egy ilyen táv oda-vissza, pláne ha a csúszdára
is felmászott közben ötvenszer: szegény csak ismételgette, hogy
„elfáradtam”, végül fel kellett vennem, ami közben jó kis kihívás volt
Mimit tolni a mélykocsiban.
Délután így hát tesókocsival indultunk útnak, hogy a
játszótérre több idő jusson. Rájöttem, hogy mikor utoljára voltam
homokozóban Licával, még nem kezdődött el a tisztaságmániája, most
viszont elég nehezen ment a homokozás úgy, hogy félpercenként reklamált,
hogy „toszos” a keze. Viszont a hazaúttal legalább nem volt gond,
büszkén csücsült a tesókocsiban, és azt kiabálta, hogy „nagytesó
vagyok!” :)
Bár azt írtam az elején, hogy nem lesznek képek, de a hónapforduló alkalmából mégis pár "akkor és most" Licáról és Mimiről:
Medveszőnyegen:
Pillangós ruciban:
Fürdi:
Érdeklődő tekintet:
Felállós hajúak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése