2012. szeptember 25.

Miről is szólt volna ez a bejegyzés, ha lett volna időm tegnap este megírni, ahogy terveztem?

• Hogy Mimi másfél hét betegeskedés után náthásan ugyan, de csütörtökön végül csak elment bölcsibe.
• Hogy ugyanezen csütörtökön, mintegy postafordultával mehettem is vissza az orvoshoz Licával, aki már nagyon csúnyán köhögött. De mivel az orvos sem tudott jobbat, mint az általam már másfél hete alkalmazott szerek, elég reménytelen a dolog, de oviengedélyt kapott hétfőtől.
• És végül következett volna a diadalmas hír: hétfőn végre mindkét gyerek oviban/bölcsiben, úgyhogy keddtől anya dolgozik! Mimi már bent is aludt, bár ezalatt én még a folyosón ültem, és ébredés után rögtön jöttünk haza, és kedden is oda kell menni ébredésre, de szerdától teljes jogú bölcsis lesz!
• Talán elpanaszoltam volna még, hogy Mimi "szabadságharcos" természete (by Flóri keresztapu) már elképesztő és igencsak elviselhetetlen méreteket ölt: Szombaton a túrázást írtam le jó időre, mivel a háti hordozóba sem hajlandó bekorlátozni magát, gyalogolni annyit nem tud, kézben meg igen nehéz és aludni sem tud úgy közben. Éjjelre nem lehet betakarni, mert az is beavatkozás a magánszférájába, még elalvás után titokban sem, mert arra is felébred. Gyógyszert, mint tudjuk, nem lehet beadni neki, és hivatalosan bölcsibe sem mehetett volna, mivel a húgyúti fertőzés után kontroll vizeletvizsgálatra lett volna szükség: szerencsére előre megkaptuk az igazolást, mert pisit azóta sem produkáltunk, nehogymár bilibe pisiljen, ha Anya azt szeretné, a pisizacskós procedúrát meg el sem tudom képzelni egy ilyen akaratos gyerekkel, szerintem napokig direkt nem pisilne egyáltalán. Még játszani sem hajlandó, ha azt érzi, hogy én konkrétan törekszem vele egy bizonyos dolgot csinálni, akkor az csakazért sem kell...

Blogírás nélkül is csak fél 12-re sikerült nagyjából alvásközeli helyzetbe kerülni, pedig ránkférne az alvás az ezentúli koránkelős, rohanós reggeles életformához, ehelyett kicsit sírdogáltam azon, hogy szegény Mimi most már másfél évig járhat minden nap bölcsibe, amit lehet, hogy megszokik, de hogy szeresse, azt nem tudom elképzelni, annyira nem foglalkoznak velük, pusztán "gyerekmegőrző", én is maximum megszoknám, ha napi 8-10 órát egy üres szobában kellene eltöltenem. Már a magánbölcsi is felmerült bennem....

Ehhez képest most itt ülök hajnali 4 óra 10 perckor, és a gyerekmegőrző bölcsi a vágyálmaim netovábbjának tűnik, ugyanis Mimi lázasan ébredt, fuldokolva köhög, én pedig zokogva eltemetem magamban a dolgozó nőt, aki magánbölcsire keresi a pénzt, rendelkezik némi szabad akarattal és meg tudja tervezni a következő napját, és négy hét itthon ülés után naivan még közeli előléptetésről, de legalább felnőtt közegről és pár óra hisztis gyerek-mentes világról álmodozott... Nyugodjon békében.