2012. szeptember 7.

Lica végül elment ma oviba (de ebéd után mentem érte), viszont nehéz beszoktatási esetnek lett minősítve... Ahhoz képest, hogy az elején azt mondta az óvónéni a vidám kis Lica láttán, hogy nem lesz itt semmi gond, most kiselőadást tartott arról, hogy azok a legnehezebb esetek, akik az elején olyan mosolygósan jönnek, és később jönnek rá, hogy ez nem fenékig tejfel. Licu ma az egész napot az ölében töltötte, és semmit sem akart csinálni. Reméljük, csak a köhögős nyavalya miatt, és hétvégén kikúráljuk, de a délutáni alvás itthon sem megy...

A másik napi dráma: Ennyi idő után eljött a nap, mikor lebukott a több Szusz! Nem sikerült elég jól zsonglőrködni az oviba vitt példánnyal, de igazából nem rázta meg Licát a dolog: hozta, hogy „Nézd, Anya, kettő Szusz!” (egyelőre a harmadik még őrzi inkognitóját, és mostanában Apával jár dolgozni, mert egy oviba vitel után a táskájában maradt), aztán kiválasztotta az egyiket, hogy az a szebb, az legyen itthon, a másik meg az oviban. Azért gyorsan eldugtam az egyiket, Licát meg ágyba dugtam, hátha elfelejtődik a dolog, azóta nem is került szóba.