2012. szeptember 6.

És akkor egy összefoglaló négy nap után családunk két ifjú dolgozó nőjéről:

Bölcsis Mimi (a kis alma):

Az első két nap két órát voltunk bent együtt, ebédelt is, a harmadikon húsz perc után kimentem és a folyosón izgultam végig a délelőttöt, ma pedig már el is mehettem. Nem volt semmi gond, sírás, amíg ott voltam, szépen motorozott, homokozott, de azért nagyon sok interakció nem volt a többi gyerekkel, csak ha én bíztattam rá. A bölcsis nénik kedvesek, de játékidőben semmit sem foglalkoznak a gyerekekkel, aki már anyuka nélkül volt ott, volt hogy fél órát elüldögélt maga elé meredve, rossz volt nézni.

Mimus szépen ebédelt minden nap, ma már mondani is hajlandó volt valamit a bölcsis néninek („Nem kérek többet!”), folyton dicsérték, hogy milyen ügyes, na meg mindenki csodájára járt a szépségének. Végre kibújhatott Lica árnyékából :)

Bölcsi után még itthon is eszik rengeteget, úgyhogy legalábbis a beszoktatás időszaka valószínű jó hatással lesz a súlyára, remélem, ha egész nap ott lesz, akkor sem fog éhezni. Az biztos, hogy háromszor olyan lassan eszik, mint bárki más, az ottmaradósok már lefekszenek, az elmenősök rég elmennek, mire ő végez az ebéddel. Apai örökség...

Úgy látszik, el is fárad, aggódtam, hogy fog ő 12-től 3-ig csendes pihenőzni, de most itthon tud aludni majdnem ennyit, mikor hazaérünk. Ottalvás csak jövő hét közepétől lesz, de nem hiszem, hogy gond lesz, úgy tűnik, ez a gyermek sínen van, még ha nem is vagyok elragadtatva a bölcsi által nyújtott ingertömegtől. Mimi inkább elfogadónak tűnik, mint repesőnek a dologtól, de azért reggel, mikor Lica korábban elmegy oviba, azt kiabálja, hogy ő meg bölcsibe akar menni, úgyhogy olyan szörnyű nem lehet.

Ovis Lica (a kis gyöngysor):

Na ez már nem olyan egyszerű ügy... Kezdtük azzal, hogy első nap nem mentünk némi vasárnap éjjeli hányás és egésznapos láz miatt. Arról volt szó, hogy csak azután betegszik meg a gyerek, hogy oviba megy... Aznap még szabin volt Emó, így meg tudtuk oldani, de Mimit beszoktatni kicsit nehéz lenne egy beteg Lica társaságában, így lehet, hogy elítélendő módon, de hétfő este csak szereztünk egy orvosi igazolást, és kedden már vittük.

Csodák csodája, berohant a terembe, és vissza sem nézett, elvegyült a játszó lányok közé. Na ez igazán nem jellemző, játszótéren vagy játszóházban sosem csinál ilyet. Mivel az oviban nincs beszoktatás, rögtön ott kellett hagyni és csak délután érte menni (azért Mimivel meglestük az udvaron napközben), egész nap izgultunk, de délután meg eljönni nem akart! Az óvónéni azzal fogadott, hogy ez a gyerek túl jó, már azon aggódik, miért nem rossz egy kicsit, ilyen szófogadó gyereket még nem is látott, ha mondják neki, akkor eszik akkor is, amikor már nem is esik jól... Mondtam neki, hogy lesz ez még máshogy is :)

Viszont nem aludt eddig egyik délután sem, pedig reggel így nagyon fáradtan kel, és ma kora este ki is dőlt. Délután már az óvónéni karjaiban fetrengett, amikor érte mentünk. Mindent kitalál, hogy ne kelljen alvásidőben feküdnie: pisilni kell, kakilni kell, inni kell, de ennek azért örülök, mert legalább szól ilyesmikért, én azon aggódtam, hogy ki sem nyitja majd a száját.

Délután mindig egyedül lézengett az udvaron, mikor mentem érte, úgyhogy magától sajnos nem csatlakozik a gyerekekhez, az óvónéni is mondta, hogy oda kell terelni, de délelőtt mindig vannak szervezett játékok-feladatok, így mikor olyankor láttuk, sosem unatkozott. Az oviban láthatóan többet foglalkoznak velük, mint a bölcsiben.

Sajnos ma reggel köhécselt, és délután eléggé orrfolyósan-tüsszögve került elő az oviból (bár az óvónéni nem mondott semmit, értékelném, ha ilyenkor mondaná, szerinte olyan beteg-e, hogy ne vigyem másnap, mert ő többet látja nálam, meg ő tudja, mi a betegségi határ), úgyhogy lehet, hogy kezdődik az előre borítékolt papírforma szerinti betegeskedés (amiről az gondoltam, az én sosem beteg gyerekeim tuti megússzák), egyelőre még meg tudjuk oldani, ha Mimivel már nem kell ottmaradni a bölcsiben (csak ő ne legyen beteg!), csak a dédelgetett álmomról kell lemondanom, hogy a beszoktatás második hete alatt 3 év óta először és jó pár évig utoljára lehet egy kis szabadidőm (csak a födémet kell szigetelnem)... De még történhet valami csoda reggelig...