A három Szusz igaz története (vagy már kisbetűvel kellene írni, ha nem egyén, hanem népcsoport?)
Kezdődött a múltkori lebukással. Aztán a héten folytatódott azzal, hogy mivel Licáék egyetlen óvónénije beteg, szegények folyton össze vannak vonva valamelyik csoporttal, így elég nagy a fejetlenség. Így aztán hétfőn megint nem találtuk oviból hazafelé menet a Szuszt, nyilván megint az ágyában maradt. Na de most azt sem tudtam, melyik óvónéninek kéne szólni, hogy bányásszuk elő, így meggyőztem Licát, hogy jó lesz az otthoni Szusz, ha már úgyis tudja, hogy van. Igenám, de másnap reggel vitte magával Szusz-2-t, Apa pedig nem tudta teljesíteni Szusz-1 kiszabadítására vonatkozó küldetését, így Lica délután boldogan fogadott azzal, hogy kettő Szusszal aludt! De csak nem bennmaradt mindkettő az ágyban, mégpedig egy még újabb csoportban? Kénytelen voltam leleplezni Szusz-3-at is, azzal a szigorú tiltással, hogy ő semmiképp nem mehet be az oviba.
Mostanra az összes Szusz hazatért, de persze bekövetkezett, amitől mindig is féltünk, ha lebuknak a Szuszok: Lica kijelentette, hogy itthon is kettő Szusszal akar aludni (Huh! Csak kettővel...) Most akkor a kettő Szusznak kellene kétszer kettő dublőr (vagy háromnak kétszer három), és rövidesen megszállják a Földet az exponenciálisan szaporodó Szuszok.
És hogy lehet ezt még fokozni? Mimus lefekvéshez készülődve másik kutyust követelt! :)
Ui: Dolgozó Anya kedden az alvás nélkül töltött éjszaka után mégiscsak elment dolgozni, mert a szintén nem sokat alvó gyermek reggelre láztalan volt, "csak" borzasztóan köhögött. Lehet vetni rám a köveket, de jól éreztem magam. Most mindketten a bölcsiben/oviban köhécselnek, de meglepő módon senki sem reklamál, én pedig nem érzem, hogy ha otthon lennének, tudnék bármit is tenni az érdekükben, pláne mert a doktor néni sem tudott. Ha ez örökletes, akkor két hónapig fognak még köhögni, ahogy az anyjuk, annyit meg mégsem ülhetünk otthon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése