2009. június 12: Fekete péntek

Hát ma hosszú kálvária vette kezdetét (onnan tudom, hogy jócskán le vagyok maradva a naplóírással, ezért tisztában vagyok a folytatással). Anyáék eddig azt hitték, hogy én vagyok az ideális kisbaba, szépen eszem, szépen hízom (Apa egyszer megmért a fürdőszobamérleg segítségével, és azt állította, hogy már 4 és fél kiló vagyok), erre ma a doktor bácsi azt mondta, hogy ez koránt sincs így. Szerinte csak 3,93 kiló vagyok, és az kevés. Mától mérlegelni kell engem, hogy mennyiket eszem, és ha hétvégén nem teljesítek jól, tápszert kell kapnom. Pedig a nagymami azt mondta, ő sem adott azt Anyunak, mert nagyon rossz íze volt! Ráadásul azzal is megfenyegettek, hogy ha a szemem nem javul két hét alatt, akkor szemészhez kell mennünk, és az kimondhatatlan borzalmakat fog művelni velem, tuti sírni fogok, és Anya is! Most nagyon meg vagyunk szeppenve!
Este ezért elkirándultunk Gödöllőre, ahol Apa nagyon kedves munkatársa kölcsönzött nekünk egy mérleget. Közben a szülők azt is felmérhették az ottani kisfiún és kislányon, hogy milyen lesz, ha nagyobb leszek. Annyira nem tűnt vészesnek :)