Persze nem nekem, hanem Apának, aki születésem óta ma ment
először dolgozni, és magunkra hagyott bennünket Anyuval.
Apa előzetesen azt gondolta, hogy
a nevelésemben a „jó zsaru – rossz zsaru” elv fog érvényesülni, miszerint
Anyának kell szigorúnak lenni, mivel ő lesz egész nap velem, Apa pedig ha
hazajön, kényeztethet, és ezáltal nagy népszerűségre tehet szert :) Ennek
ellenére mikor hazajött, konstatálta, hogy egész vidáman töltöttük a napot
nélküle is, és különben is, Anya a lágy szívével hamar bebizonyította, hogy
alkalmatlan a rossz zsaru szerepére :) De hát én úgyis mindkettőjüket nagyon
szeretem! Egyébként még küzdenek, hogy ne kényeztessenek el, Apa legalább a
látszatot igyekszik fenntartani, hogy elveik vannak, ezért mindenkinek sokkal
keményebben meséli el a dolgokat a valóságosnál, és ezért mások azt hiszik,
spártai nevelésben részesülök. Ez semmiképpen sincs így, és ha én leszek az
erősebb, még annál is sokkal kényeztetőbb bánásmódot fogok kiharcolni magamnak,
mint amivel a szülők próbálkoznak. Csak az a kulcsa, hogy én legyek a
kitartóbb!
Anyával egyébként már olvastunk is!
Először Anya könyvét kezdtem el nézegetni, de Anya
elirigyelte, mondván, hogy ő is olvasni akarja, ezért megkereste nekem a
könyvespolcon a legérdekesebb címlapú könyvet, amin hatalmas piros és fekete
betűket lehet nézegetni, és azt kaptam meg helyette. Ez történetesen angolul
van, de hát a nyelvtanulást nem lehet elég korán kezdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése