Otthon, édes otthon

Itthon hamar belaktam az új birodalmamat, elvégre minden megvan itt, ami egy babócának csak kellhet: van saját szobám, benne egy kényelmes kisággyal, fölötte pedig sok-sok bárányka ugrál, hogy álomba segítsenek. Apa egy dalt is írt nekem erről: 

Tente Cili, tente,
a szemedet hunyd le,
Pici Lici aludjál,
bárányokat számoljál.

De egyelőre a szülők hálószobájában alszom a mózeskosaramban, a kiságyban csak nappal. De a legjobban Apu vállán tudok aludni. Na de a szülők ágya sem kutya, de az sajnos tiltott zóna, csak nagyon ritkán jutok oda :(

 

Van aztán egy szép macis szőnyegem, amin nagyon jókat lehet játszani.

Itt szoktam azt is megmutatni, micsoda kunsztokat tudok: pl. már a hazajövetelem napján átfordítottam a fejem hason fekve, pedig ezt csak 1 hónaposan kell produkálni!

Van egy szép zöld kádam is, itt jön esténként a nap egyik fénypontja, a fürdizés! Ezt nagyon szeretem, úgyhogy ebben sem Apára hasonlítok :) 

Látható a képen, hogy úgy bánnak velem, mint egy hímes tojással, nem úgy mint a kórházban, ahol így fogott meg a nővérke:

 

De mind közül a legfontosabb tulajdonom két rabszolga, akik minden kívánságomat lesik :)