2009. június 11., csütörtök

Újabb vers



Bár ez a vers kb minden baba blogjában szerepel, úgyhogy biztos nagyon elcsépelt és snassz (ezt biztos különösen Zí nagynéni gondolja így, aki szerint a blogírás is az... De ha kikapunk ezért, hogy ezt ide beleírtuk róla, akkor legalább lebukik, hogy ennek ellenére olvassa :)), de Anyának ez is tetszett, bele tudta érezni magát, pedig azért még pár részt, amiről szól, meg sem tapasztalt. 

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam. 



Anya egyébként, mikor megkérdezik tőle, milyen érzés édesanyának lenni, nem nagyon szokta tudni megfogalmazni, de azt szokta példának felhozni, hogy érzékeltesse, hogy néha éjjel ahelyett, hogy aludna, ha véletlenül nem lármázom fel túl hamar, azt várja, mikor bömbizek már, hogy felvehessen, és magához szoríthasson... Furcsa lények ezek az anyák...
De félre az érzelgősséggel, inkább hogy megmutassam, a babák is furcsa lények, álljon itt befejezésképp a háromlábú kisbaba fényképe:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése