Hát nem
vagyunk ehhez hozzászokva! Ahhoz képest, hogy blogja tanúbizonysága szerint
Marcinak ez a csütörtök volt élete legjókedvűbb napja, Lici szemmel láthatóan
úgy döntött, hogy neki a szerdai nap a mérce ezentúl: társaságot akar, új
helyet és új játékokat, különben halálosan unatkozik. Csütörtökön még bírtam, de
péntekre már kezdtem fáradni: hiába produkáltam magam, vetettem be mindent,
csak nyűgi és nyűgi. Szégyenszemre alig vártam már, hogy elaludjon (de nem
vitte túlzásba). Csak a hintában (anyai bohóckodás mellett) és a babakocsiban
volt csöndben, úgyhogy pénteken már kétszer is kimentünk sétálni. Az evés
rémesen ment, de ehhez már hozzászoktunk, ahhoz viszont nem, hogy az éjjeli altatás
is bömbibe torkollik...
De azért volt
néhány vidám pillanat is: Emó megtanította Licának, hogy utánozza a
locspocsolást fürdés közben:
Még egy
fegyver volt, ami a lányt jó kedvre derítette: a tiltott gyümölcs:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése