A hétvégét
teleszerveztük programmal, hátha a kényes kisasszony így jobban érzi magát.
Úgyhogy a szombat babaúszással indult (előtte meg a meccsel, hogy ki nyeri el
Lica öltöztetését, de mivel Emó múltkor úgy élvezte, hogy az apukák dicsérik a
lányát a férfiöltözőben, átengedtem a jogot, elvégre neki sokkal ritkábban van
része ilyesmiben):
Hát nem
mondhatom, hogy az úszással jó kedvre derítettük a kiscsajt, nagyon nyűgös
volt. Úgyhogy nem biztos, hogy jövünk többet, pedig ma már merültünk is. Az
oktató bíztatott, hogy csak a kitartásunkon múlik, lám, az a kislány is
hangosan üvöltött az elején, de a szülei nem adták fel... Csakhogy a kislány
most is sírt, úgyhogy ez nem volt meggyőző.
Az uszodából
Gyálra vettük az irányt, ahol persze a kisördög rögtön angyalbőrbe bújt, nehogy
elhiggyék a nagyszülők, mit álltunk ki az utóbbi két napban...Íme a családi
idill macskával és a kedvenc új játékkal, a télifagyival (hogy fogom neki
megtanítani így, hogy az étel nem játék?):
Féléves
szülinapjára Lica egy babát és egy fél tortát kapott a nagyszülőktől, utóbbi
nem igazán izgatta, mi ettük meg :)
És a nagy
produkció: Már olvasni tanulunk! Lica profin felolvasta a kezében tartott
szivacs H betűt, ily módon: „Hö!” :)
A napi jókedv
addig tartott, míg hazaérve be nem léptünk az ajtón, de gondolom, ezt a
gyáliakkal nem tudjuk elhitetni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése