Előre
beharangozott áramszünet volt ma reggel 8-tól délután 2-ig. Aggódtunk kicsit,
mi lesz a fagyasztóban elhelyezett tengernyi tejjel, de meg sem kottyant neki.
Viszont mi alaposan megtapasztaltuk, mennyire az áramon alapul az életünk.
Apa 8:00-kor nagy bátran még nekilátott borotválkozni, reméltük, hogy ha közben elmegy az áram, félig borostásan majd nem mer bemenni dolgozni, hanem otthon marad velünk, de sajnos 8:03-ra, mire tényleg elkezdődött az áramszünet, már végzett. Viszont csak ekkor döbbentünk rá, hogy a lift sem megy, tehát az a terv, hogy egész délelőtt sétálgassunk, ahelyett, hogy sötétben csücsüljünk (sajnos a lakásban ilyen télidőben már nappal is sötét van) kútba esett, mert nem tudom a babakocsit levonszolni. Így maradt a baba-mama klub, ahová magamra kötve el tudom vinni Licát, csak az volt izgalmas, hogy kijutunk-e a kapun, mivel áram híján kulccsal nyílik, de olyanunk nekünk nincs, a gondnok (akit meg lehetne kérni kaput nyitni) telefonszáma csak emailben volt meg, amit áram híján szintén nem tudtam megnézni. Végül azért sikerült a ki- és behatolás, így a klubban eltöltöttünk két kellemes órát. Hazafelé Licát elnyomta az álom, és még arra sem ébredt fel, hogy kibogoztam a hordozóból, így rám várt a nagy szabadság, ugyanis nem tudtam sem vasalni, sem porszívózni, főzni, mosni, sőt még a mellszívó sem működött, nem tudtam DVD-re tornázni, így igazán semmi kötelességem nem volt. Nem tudom, mikor olvastam utoljára napközben, igaz, kicsit félhomályban, de oda se neki. Szerencsére Lica nem igényli, hogy a kanalas ételek melegítve legyenek, mert ugye mikró sem volt, de így ez sem okozott gondot.
Délutántól aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba, ismét elektromosságfüggő modern emberekké váltunk.
Apa 8:00-kor nagy bátran még nekilátott borotválkozni, reméltük, hogy ha közben elmegy az áram, félig borostásan majd nem mer bemenni dolgozni, hanem otthon marad velünk, de sajnos 8:03-ra, mire tényleg elkezdődött az áramszünet, már végzett. Viszont csak ekkor döbbentünk rá, hogy a lift sem megy, tehát az a terv, hogy egész délelőtt sétálgassunk, ahelyett, hogy sötétben csücsüljünk (sajnos a lakásban ilyen télidőben már nappal is sötét van) kútba esett, mert nem tudom a babakocsit levonszolni. Így maradt a baba-mama klub, ahová magamra kötve el tudom vinni Licát, csak az volt izgalmas, hogy kijutunk-e a kapun, mivel áram híján kulccsal nyílik, de olyanunk nekünk nincs, a gondnok (akit meg lehetne kérni kaput nyitni) telefonszáma csak emailben volt meg, amit áram híján szintén nem tudtam megnézni. Végül azért sikerült a ki- és behatolás, így a klubban eltöltöttünk két kellemes órát. Hazafelé Licát elnyomta az álom, és még arra sem ébredt fel, hogy kibogoztam a hordozóból, így rám várt a nagy szabadság, ugyanis nem tudtam sem vasalni, sem porszívózni, főzni, mosni, sőt még a mellszívó sem működött, nem tudtam DVD-re tornázni, így igazán semmi kötelességem nem volt. Nem tudom, mikor olvastam utoljára napközben, igaz, kicsit félhomályban, de oda se neki. Szerencsére Lica nem igényli, hogy a kanalas ételek melegítve legyenek, mert ugye mikró sem volt, de így ez sem okozott gondot.
Délutántól aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba, ismét elektromosságfüggő modern emberekké váltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése