Reggel
vérvétellel indítottam, így Apa kelhetett korán, hogy addig ő ügyeljen Licára.
Mikor hazaértem, hallóztam, de semmi válasz... Lica szobájában senki, a
nappaliban senki... Hát nem ott alszik apa és lánya a tiltott területnek
számító szülői ágyban? De nem szólhatok egy szót sem, én már hamarabb
megszegtem a tilalmat, ami így módosult arra, hogy csak éjjel nem alhat ott a
kiscsajszi. Emó megjegyezte, hogy nagyon találó a könyv címe, amit épp olvasok:
„Az elvek csapodár természete”.
A nap fő
programja a hordozókendő-tanfolyam volt, ahol többrendbeli régi ismerősök
találkoztak: a tanfolyamvezetőről kiderült, hogy Beni egyetemi évfolyamtársa
volt, mi pedig viszontláttunk egy kedves anyukát és babáját a hordozós klubból,
na meg Ági, a tanfolyamvezető méretes kislányát (8 hónapos és súlyban pont két
Lica méretű), aki ezúttal Marcit szemelte ki magának, és igen rámenősen
puszilgatni is kezdte.
A háton hordozást tanultuk, ami az én ízlésemhez képest kicsit túl aprólékos kendőrendezgetést igényel, bár a gyermek hátamra csapása nem is olyan félelmetes, mint amilyennek látszik. Viszont az itthoni gyakorláson minden sokkal nehezebben ment, mint a tanfolyamon, így lehet, hogy maradunk a meitai-nál.
A háton hordozást tanultuk, ami az én ízlésemhez képest kicsit túl aprólékos kendőrendezgetést igényel, bár a gyermek hátamra csapása nem is olyan félelmetes, mint amilyennek látszik. Viszont az itthoni gyakorláson minden sokkal nehezebben ment, mint a tanfolyamon, így lehet, hogy maradunk a meitai-nál.
(Nem vállalunk
felelősséget azért, ha valaki a fenti kép alapján köti meg a kendőjét, ugyanis
ez nem helyes: túl magasan van a baba, nincs bent eléggé a popsija, és nincs
eléggé szétterpesztve a lába!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése