A reggelt
végre megint úszással kezdtük, ezúttal szem aláig merültünk, de Licinél nem
aratott osztatlan elismerést a dolog. Viszont már csinálhattuk a karúszós
gyakorlatokat, a nudlilovaglást,
az
úszólapozást,
és már a
játékok is kicsit jobban érdekelték a kicsi lányt:
Itthon aztán a négykézlábat gyakorolta a család apraja-nagyja:
Az újabb
produkciókról sajnos nincs kép, de elmesélem: Licinek gyakran mondom és
mutogatom a „Töröm-töröm a mákot” kezdetű mondókát, és nem tudom, ennek
hatására-e, de irtó gyakran ütögeti össze ő is váltogatva az ökleit, nagyon
édes! A kevésbé örömteli hír, hogy rájött, hogy lehet porlasztva kifújni a
szájából a kaját, bár szerencsére még ritkán él ezzel a fegyverrel.
Délután a
hétvége első játékpartija következett, és csodák-csodája, eljött Dávid! Lici
születése óta nem találkoztunk, már arra fogtuk, hogy fél a kiscsajtól, de most
nagy bátran még meg is fogta (na jó, a kezébe nyomtam), és még mosolyogni is
tudott hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése