Igaz, hogy
fogalmam sincs, a fent nevezett dolog valójában micsoda, csak azt tudom, hogy a
kiflicsücsökben van, amit ugye lassan adni kellene még a nagyon szoptatósok
szerint is. Hát ma sort kerítettünk rá. Úgy történt, hogy én reggel valami irtó
rosszul voltam, úgy szédültem, hogy nem tudtam függőlegesben megtartani magam.
Ezért egyrészt Apát keltettük megint hajnalok hajnalán, másrészt a nagyszülők
váltották nálunk egymást a nap további részében, hiába mondtam délutánra, hogy
már minden rendben. De így legalább el tudtam menni bevásárolni, míg Jutka
nagymamit kicsaptam a parkba Licával. Beszereztem tehát a kiflicsücsköt (és a
kifli további részeit is), de mivel a recept szerint ezt szárítani kell 1-2
napig, én viszont ennél türelmetlenebb voltam, vettem babakekszet is, amit azon
melegében oda is nyomtunk a kiscsajszi praclijába, ő pedig tisztességesen
elnyammogott rajta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A 80%-a el
is tűnt a pocijában, a többi a Nagymami és Lica ruháján és különböző
testrészein landolt, így megvolt az első igazi kézmosásunk is!
Mikor Apa
hazaért, a lánya bemutatót tartott technikai vénájából: elmentett egy névjegyet
a mobilom telefonkönyvébe (0* néven), majd egy méterről becélozta a laptopomból
kiálló pendrive-ot, és addig küzdött, míg el is érte. Fürdésnél pedig azt is
bebizonyította, hogy inni is tud, ha akar, csak nem pohárból kell kínálni: a
vízhőmérő kacsából vígan szipkázta a meleg vizet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése