Nem lehet elég korán kezdeni a sportot! Ma a
gyerkőcök részt vettek életük első futóversenyén, mondjuk egyelőre
leginkább babakocsiban (Lica néha kézben / Apa nyakában / icipicit a
saját lábán is) a Vivicitta 3,5 km-es gyalogló távján. Aztán amíg Anya
ugyanennyit le is futott, ők a Városliget gyepén ejtőztek Apával. Lica
felfalta a befutócsomag tartalmát, viszont nagy megelégedésemre a
vattacukor nem nyerte el a tetszését (ugyanígy örültem Emó sikertelen
McDonalds-kajás kísérletének).
És ha már evés, íme a mai kajára rávevés két felvonásban, kétféle szülői megközelítésben:
1. Uzsonna, Lica kijelenti, hogy a puding nagyon
ízlik, de valahogy mégsem eszi, főleg nem egyedül, követeli, hogy a
szülők adják. Anya: „Lica, nagylány vagy?” „Nem” (Na, ez nem jött be)
„Kisbaba vagy?” „Nem” „Akkor mi vagy?” „Hernyó!” „És a hernyók tudnak
egyedül enni?” (izgatottan várom a választ, elég kétesélyes a
próbálkozás) „Igen!” (Bingó!) De az ügyes hernyó csak egy kanállal evett
egyedül, több nem ment így sem.
2. Vacsora, Apa próbálja növelni a rántott sajt
vonzerejét: „Mit kérsz rá? „Majonézt?” „Nem!” „Ketchupot?” „Nem!”
„Tartárt?” „Nem!” „Kakaót?” „Igen!” Apa gyorsan visszakozik: „Csak
vicceltem. Kakaóval nem esszük a rántott sajtot” Lica ennek ellenére a
vacsora egy későbbi pontján maga elé húzza a kakaós bögréjét, és elkezd
belőle a tányérjába kanalazni, majd jó étvággyal elfogyasztja a kakaóban
szuttyogó rántott sajtot és répát. Anya szörnyülködik, Apa ragyog a
büszkeségtől :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése