2011. április 5.

Nem lehet ám itthon következetlenül viselkedni, és más mércével mérni a gyerkőcöket, mint magunkat! Mikor nagyon elegem lett Lica csattjának negyvenedik megigazításából, mondtam neki, hogy csak akkor ehet banánturmixot, ha hajlandó felvenni a hajpántot. Engedelmeskedett is, úgyhogy kapott turmixot, meg én is ettem egy kanállal, mire szigorúan rámszólt: „Anyán nincs hajpánt!”

Örömmel láttam, hogy Jutka mama múlt heti látogatásának áldásos hatásaként Lica megtanult gyöngyöt fűzni, már profin csinálja egyedül. Ennél már csak annak örültünk jobban, hogy egymás után két éjszaka aludt el mindkét gyerek egy pisszenés nélkül! Ilyen még nem volt! Igaz, Licához mindkét éjjel menni kellett egyszer (most éjjel azt kiabálta felriadva, hogy „Másik nadrágot!”), de ennyi igazán belefér.