Tegnap rettenetes napunk volt, nem is volt kedvem
akkor írni róla. Délelőtt Nagypapi még láthatta Mimit többé-kevésbé
normális kedélyállapotban, de nem sokkal azután, hogy elment,
elszabadult a pokol, a csajszi egész nap csak üvöltött. Déltől este 8-ig
nagyjából az volt a legkellemesebb fél percem, amíg kimentem a
homokozót befedni, bár akkor is tudtam, hogy üvölt bent a hintában, de
legalább nem hallottam (viszont Lica olyan aranyosan hintáztatta, mikor
visszaértem). Végül előkerült a hordozókendő is, mert már máshogy nem
bírtam vele, pedig már jó mélyre eltettem, nem gondoltam, hogy
szükségünk lesz még rá. Ott végül duzzogva elaludt, és mikor Emó
hazajött, rá már egész barátságosan volt képes nézni, gondolom, nem is
volt már megint hiteles a beszámolóm a nap rémségeiről. Mimi egyetlen jó
pontja az volt, hogy a lefekvés simán ment, és fel sem ébredt reggel
fél 7-ig.
Így aztán minden ellenérzésem ellenére ma mértem,
mennyiket eszik, hátha azzal van a baj, de nem úgy tűnik, a napi
össz-evése (bár csak becslés, mert az utolsót elfelejtettem mérni, azt
csak az átlaggal becsültem) kb. 640 gramm volt, ami nem olyan sok, de
nem is olyan kevés.
Ma is hajlamos volt a csajszi a nyűglődésre, de
szerencsére most kevésbé bontakoztatta ki, mert sokkal többet aludt,
mint szokott, délelőtt meg végre elmentünk Ringatóra, ott jól érezte
magát a sok újdonságtól. Nekem elég nehéz volt két gyereket
lovagoltatni, játszatni, de ennek ellenére jó volt, hiányzott már a
dolog, bár az itteni néni nem olyan átütő személyiség, mint a MüPában
volt, de legalább családiasabb a hangulat, meg nem kell három hétre
előre jegyet venni. Úgyhogy a keddi programunk megvan ezentúl.
A végére Mimi jól elfáradt, így megint nagy alvás
következett, aztán már csak a hosszas cicin lógások mutatták, hogy
valami nem stimmel nála (ezt Lica járta meg, mert most, hogy már be
tudja csatolni magát az etetőszékbe, előszeretettel gyakorolja, így hát
felmászott, bekötötte magát, de kijönni meg nem tud, kiabált
segítségért, csak én épp foglyul voltam ejtve Mimi által). Aztán
miközben Licát uzsonnáztattam, hirtelen mintha elfújták volna Mimi
rosszkedvét, vigyorgott, gőgicsélt, játszott a rágókájával, azóta megint
jóban vagyunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése