Elöljáróban még egy kiegészítés a legutóbbi „nem
lehet következetlennek lenni” bejegyzéshez: Már írtam, hogy Lica evését
gyakran az segíti elő, ha Szusz vagy madár adja a kaját. Ma is szükség
volt egy kis erősítésre, de a régi személyzet már nem rendelkezett elég
vonzerővel, így bepróbálkoztam azzal, hogy „kulcs adja” (Mimi rágókája).
Lica néz rám, mint a hülyére, és kijelenti: „Kulcsnak nincs keze!”
A nap fő témája pedig: Mimike 3 hónapos lett! Már
csak háromszor ennyi, és egy éves lesz, hihetetlen! Súlya 4,72 kg,
minden hurka ellenére továbbra sem sok (Lica picivel 5 kg alatt volt
ilyenkor). A kiskönyvben a háromhónapos kérdéssor feszegeti a napirend
ügyét, biztos voltam benne, hogy jól meg fogunk bukni ezen, de
bekövetkezett, amit nem hittem: nagyjából van már valami ritmusa a
napjának! Ehhez persze az kellett, hogy irtózatosan visszavegyen a
nappali alvásmennyiségéből, amilyen keveset alszik, azt nem lehet olyan
nagyon variálni. Két vagy két és fél órával beéri naponta, 3 részletben,
ez alig több, mint amennyit Lica alszik. Sajnos Licánál nem jegyeztem
fel, hogy aludt ilyen korában, de biztos, hogy sokkal többet, aggódtam
is miatta (min nem?) Evés még mindig nagyjából három óránként, de néha
kibír többet is, így a hajnali evéssel együtt hatszor szopizik egy nap.
Levegőzni még mindig utál, szerintem az egész utca hallja, ha sétálni
indulunk, pedig amúgy egyáltalán nem sírós ő sem. Az öltözködés sem
tetszik neki, meg szerintem a szél sem, akármilyen gyenge is. Másoktól
régebben hallottam ilyesmit, hogy nem bírja a gyerek a szelet, de nem
bírtam átérezni, mert Lica olyan belevaló volt ilyen téren is.
Szóval Mimi lehet, hogy egy kicsit nyámnyilább, de
sokkal mosolygósabb és kommunikatívabb, mint Lica volt ilyen korában,
elég ránézni és fülig ér a szája. Nagyon ügyesen fog már dolgokat, és
érinti össze a kezeit. Lica ez utóbbit kicsit később csinálta, ő a lábát
fejlesztette először, olyan célzott rúgásai voltak már ilyenkor... Mimi
ilyesmit nem csinál, de ebben szerepet játszhat az is, hogy ő nem egy
szál bodyban töltötte élete első 3 hónapját, mint Lica.
Úgyhogy a kis negyedéves tündéri, kiegyensúlyozott,
imádom, és nagyon vidám napjaink vannak mostanában hármasban (négyesben
is, de az eddig is így volt). Lica is többnyire nagyon rendes (a
hisztiktől eltekintve), büntiben ezer éve nem volt (kizárólag Mimi
bántalmazásáért szoktam oda küldeni). Tegnap meg ma reggel egészen
meghatódtam rajta: Mimi szopizott hajnalban, így reggel később kelt,
Licával kettesben mentünk le reggelizni, és mindkét nap úgy kereste,
hogy „Mimi hol van?” Igazából olyan furcsa, hogy kezdettől annyira
természetesnek tekintette a jelenlétét, nem akarta visszaküldeni, mint
én Zít :) Mindig mondja a séta előtti bömböléseknél, hogy „Ne sírj,
Mimuka!”, hozza neki a játékokat, segít pelenkázásnál, leginkább a
pelust kidobni. (A kidobással kapcsolatban korábban kimaradt egy
jelenet, ami engem mélyen megrázott: Leszakította a még a mi
gyerekkorunkból megmaradt nagybecsű Vidám mesék borítóját, aztán teljes
természetességgel vitte kidobni a könyvet, ha nem vesszük észre, ki is
dobta volna. Nem csak az zavart, hogy majdnem kidobta, és azt sem tudtuk
volna, hová lett a könyv, hanem hogy meg sem rázta a dolog: széttéptem,
tönkrement, kidobom, ennyi. Már megint a fogyasztói társadalom :( )
Azért a nagy idill ellenére Mimi szopiztatása még
kényes dolog, bár nincs az, amivel mások mindig riogatnak, hogy Lica is
vissza akarna szokni a cicire (lehet, hogy azért, mert amikor neki
kellett volna, akkor sem szeretett szopizni), de például az esti
lefekvéses direkt kakilós jelenetet szoptatásokkor is előadja
mostanában. De azért néha meg prímán elszórakoztatja magát közben, pl.
eldugja a Szuszt, aztán megkeresi :) (az elbújós-eldugós játékok
lényegét még nagyon nem érti, ugyanoda dug/bújik mindig, és hangosan
bejelenti, hogy ott van, vagy ha én bújok, megmondja, hová bújjak)
Ennek a hosszú és csapongó bejegyzésnek a lényege
összefoglalva az, hogy tündéri gyermekeink vannak, és nagyon boldogok
vagyunk velük :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése