Licó ráérzett a motorozás ízére! Persze eddig is
ment vele, de számomra teljesen idegenek voltak mások beszámolói az autó
elé kiszáguldó gyerekről, meg a fékezéssel lekoptatott cipőorrokról,
mert nálunk elég nyugdíjas volt a tempó, és soha nem ült rajta sokáig.
De ma kijelentette, hogy a babakörbe azzal megy, és elég sokáig ment is,
mégpedig komoly sebességgel. Aztán persze cipelhettem a motort a
hátralevő távon.
A babakörben most már szerencsére nem volt olyan
antiszociális, mint múltkor, szépen játszott a többiekkel, produkálta
magát, beült egy másik anyuka ölébe, sőt még egy játékot is odaadott egy
kisfiúnak, mikor kérte, nagyon büszke voltam rá!
Ebédnél a főszereplő megint Csipesz madár volt.
Kezdődött azzal, hogy „Madár megnézi, milyen huncut vagyok!”, de igazán
az tetszett, mikor kiderült, Csipesz már nem csak pincér, hanem
társalkodónő is:
Lica: Madár adja krumplit!
(Madár engedelmesen adja)
Lica: És beszélgessen a Licával!
Anya: Mit mondjon?
Lica: „Adtam neked kaját!”
Lica: Madár adja krumplit!
(Madár engedelmesen adja)
Lica: És beszélgessen a Licával!
Anya: Mit mondjon?
Lica: „Adtam neked kaját!”
Volt ma egy „szajkózzuk, amit a szülők szoktak
mondani” jelenet is, az emeletről lejövés volt bemutatva tigrissel:
„Tigris, gyere a lábadon!” Tigris persze nem jön. „Akkor viszlek!” :)
(update: egy napra rá ugyanez, kiegészítve azzal, hogy "Tigris, elég
volt aludni!")
Mimi ma nem volt ilyen vicces, a délutánunk a
hétfőire hasonlított, végeláthatatlan és csillapíthatatlan bömböléssel.
Pontosabban valamennyire csillapítható volt, de nem vagyok rá büszke:
Kétségbeesésemben odáig jutottam, hogy megpróbáltam cumit adni neki, és
meglepetésemre sajnos el is fogadta. Így vagy kétszer fél órát dugóval a
szájában töltött, amitől én szörnyen éreztem magam, de legalább csönd
volt, és el tudtam Licát altatni. Hál’ Istennek a rászokás talán nem
fenyeget, mert igazából kicsi már ez a cumi neki, ami van itthon,
annyira meg csak nem leszek gyenge, hogy másikat vegyek. Na meg letenni
így sem tudtam, csak a karomban hagyta abba a bömbölést a cumi hatására,
letéve folytatta, így nem is nyertem olyan sokat vele. De kezdem
megérteni azokat, akiket rosszabb természetű gyermekekkel áldott meg a
sors, és használják a cumit, mert ilyen bömbölést képtelenség lenne nap
mint nap elviselni. Lehet, hogy már a foga jön Mimusnak?
(Zárójelben a mai súlymérés eredménye: 4,85 kg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése