Lica Marcinál töltött éjszakájáról és délelőttjéről
még nem tudunk részletes adatokkal szolgálni, mert a szállásadók azóta
szokásukhoz híven külföldre távoztak, és a skype-ra azóta nem jutott
időnk. Annyit tudunk, hogy a Szusz nem hiányzott, de az elalvást ott is
intenzív bilizés előzte meg, aztán korán is keltek, de egyébként
szuperül eljátszottak egymással.
Ma pedig sor került Mimi első igazi túrájára! Nem
is kis távon, és főleg nem kis szintemelkedéssel, amit persze én éreztem
igazán, merthogy az én hasamra kötözve utazott. A tapasztalat az, hogy
két gyerekkel exponenciálisan növekszik a túra fárasztósága, mert maga a
menetelés is sokkal megterhelőbb, a pihenők alkalmával meg nincs idő
kifújni magunkat, mert etetés, peluscsere, „Erdőbe pisiljünk!” és
társai, jó, ha a szülők is be tudnak kapni egy falatot. Na majd jövőre,
ha már Mimi nem függ tőlem, elmegyek a Kinizsi 100-ra kipihenni magam :)
A túra során Emó próbálta Licával felismertetni a
Dunát (Pesten a villamos alatt bölcsibe menet még tudta), a
Hinta-palinta szövegével próbálta rávezetni: „Na hová ugrik a katona?”,
mire a csajszi: „A Lica szájába!” :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése