Öt hónapos nagylányunk van! Aki már megbízhatóan
fordul hasról hátra! Azért még mindig nem olyan motolla, mint Lica volt,
de most már ha próbálkozik, előbb-utóbb sikerül is neki. Mondjuk eléggé
tudja fokozni a feszültséget, miközben drukkol neki az ember, már úgy
átlendül, hogy a szemlélő azt hinné, innen a fizika minden törvénye
szerint át kell billennie, de csak visszaküzdi magát, és csak a századik
alkalommal, amikor a körmét lerágó drukker már rég feladta, akkor
fordul át tényleg.
És tegnap már evett kanálból is! Végre valami, ami
könnyebb két gyerekkel, mint eggyel! Ugyanis az hozta meg az áttörést,
hogy mikor a vele való küzdelmet feladtam, adtam a barackpüréjéből az
ácsingózó Licának, amit látva, csodák csodája, Mimi is hajlandó volt
enni. Azért nem tátja nagyra a száját, oda a kanál továbbra se tegye be a
lábát, de zárt ajkakkal lecuppogja róla az ételt.
Egyéb adatok: Hossza kb. 62 cm, súlya múlt héten az
itthoni mérlegünkön 5,45 kg volt, ami azt jelenti, hogy az orvosnál
levőn már valószínű átlépte az öt és fél kilót. Pontos napirendje
továbbra sincs, általában háromszor alszik napközben, de van, hogy csak
kétszer, ha meg egész nap megyünk valahová, és sokat van hordozóban vagy
babakocsiban, akkor sokszor. Sajnos nagyon rászokott a hajnali
dumálgatásra, viszont már kijelenthetjük, hogy sosem eszik éjjel, ha nem
kell valami program miatt előre hozott evészetet tartani, akkor fix a
napi öt evés.
Lica blogját olvasva a következő hónap is
izgalmasnak ígérkezik, az ő programja fél éves koráig a másik irányba is
fordulás, négykézlábra állás és a tolatás volt.
Most Licával továbbra is a bilizés a fő esemény,
bugyiban még mindig van pár baleset, de többnyire úgy is megy a dolog, a
tegnap délutáni fektetés után pedig (alváshoz még pelusban van, ha
hagyja) egyedül levette a pelenkát és a bilibe kakilt, én már csak arra
mentem fel, hogy mondja, hogy „Kiborítsuk a kakit!” Szóval végtelenül
ügyes, én meg végtelenül fáradt vagyok... Ez a fektetés például úgy
folytatódott a nagy öröm után, hogy közvetlenül a kézmosás, stb után
rögtön pisilnie is kellett a bilibe, és mikor újra lerendeztük a
dolgokat, kijelentette, hogy megint kell. Akkor már nem jött, de aztán
kezdődött a háromkörös küzdelem, hogy mi legyen rajta az alváshoz:
bugyi, majd autós pelus, majd zsiráfos pelus. Röpke egy óra alatt el is
aludt... Ma pedig sétára indulva a bejárati ajtó és a kapu között
háromszor fordultunk vissza, mert bilire kellett menni, miközben Mimi
türelmetlenül reklamált a babakocsiban. (De a bosszankodás mellett
örültem, mert pelenkában is szólt, hogy kell) Szóval a dolog vetekszik
idegtépőségben azzal az időszakkal, amikor megtanult állni, és folyton
mellette kellett lennem, hogy elkapjam. Lehet, hogy önmagában nem olyan
vészes, de így, hogy itt van Mimi, és mindennek ő látja kárát, még
nehezebben viselem. Tudom, nekem semmi sem jó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése