Tényleg hosszú még ez a hét... A mai napot talán
elég lenne annyival jellemezni, hogy Emó arra jött haza, hogy ott bőgök
Mimi mellett. Bár én csak vagy fél órája sírtam, de Mimi egész nap,
szinte megállás nélkül. Nem fájdalmasan, hogy sajnálni lehessen, nem
megátalkodottan, hogy haragudni lehessen rá, csak olyan „Elegem van
belőled, Anya!” stílusban, amitől nekem is tökéletesen elegem lett
mindenből. Egyszerűen kibírhatatlan a nap, ha semmi pozitív
visszacsatolást nem kap az ember. És ha ez napról napra így megy, akkor
pláne. Igazából azt sem mondanám, hogy hétvégén olyan kirobbanóan jó
kedve volt, csak többnyire babakocsiban ült vagy autózott, amiket
passzívan tudomásul vesz, de legalább nem bőg, de mégsem autóztathatom
egész nap... Hihetetlen, hogy csak arra vágyom, hogy aludjon végre, ez
már majdnem olyan, mint ha azt kívánnám, ne is lenne :( Már olyan sötét
gondolataim vannak, hogy annak örül, ha nekem rossz, mert ha sírok, vagy
Lica hisztizik, kicsit jobban érzi magát :( Vagy arra, hogy fogom
Licát, és elmegyünk otthonról, ha úgysem jobb neki egy szemernyivel sem
attól, hogy vele vagyok, akkor miért legyek vele? Persze ráfoghatom az
időjárásra vagy a fogára (ebből is látszik, hogy mennyire ócska anya
vagyok, fogalmam sincs, honnan kéne tudom, hogy például a fogától sír),
de ez sem túl bíztató, mert még vagy két hétig rossz lesz az idő, fogak
meg még két évig jönni fognak. Azt szoktam mondani, hogy ez olyan, mint
ha a munkahelyemen minden percben közölnék, hogy rosszul csinálom a
dolgomat, de még rosszabb, mert ha ettől esik a részvényárfolyam, abba
nem rokkan bele a lelkem, de ha boldogtalan a gyermekem, abba igen.
Lica mindeközben egy angyal, már amennyire egy
kétéves az lehet. A mai nagy boldogsága az volt, hogy találkoztunk három
kiscicával, velük oda- és visszafelé is fél-fél órát el kellett
játszanunk. A legkedvesebb jelenet az volt, mikor Lica próbálta
felemelni az egyiket, hogy visszaterelje az úttestről: „Vigyázz, cica,
gyere onnan! Ott autók mennek, nagyon sok autó! Gyere fel a járdára!”
Otthon meg folyamatosan próbálta javítani a légkört, a kedvenc mondatom ez volt: „Mimi, foglalkozol a Licával?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése