2011. június 4.

Végre tényleg beindult a szobatisztaság-projekt! Pucér popóval továbbra is 100%-os a csajszi, és mikor végre sikerült a bugyit felimádkozni rá, egyetlen baleset után abban is szól, hogy segítsünk levenni, mert bilizni kell. Olyannyira működik a dolog, hogy például amikor odacsukta az ujját az ajtóba, elkezdett bömbölni, hozzámszaladt egy ölelésre, de aztán ment a bilire, pisilt, és csak azután folytatta tovább a bömbölést :) De azért ettől még nem lett leányálom az életünk, sőt, egy kicsit nehezebb, mint volt: a dolog annyira megtetszett ugyanis neki, hogy ötpercenként ül a bilire (és valóban termel is bele), ami az azt követő rutinnal együtt (popsitörlés, wc-be borítás, lehúzás, kézmosás, bilimosás, jutalom-matrica – utóbbi már leépülőben, mert vészesen nyakára hágott a készleteknek, így csak ha neki jut eszébe) nagyjából kitölti az egész napot. Már szereltem fel wc-lehúzó hosszabbítást, amit elér, így nagyjából egyedül is el tudja végezni a dolgokat, mert hát azért szegény Mimivel is kell foglalkoznom néha (és a karom sem szakad le a napi nyolcvanszori felemelésétől).Sőt, az altatása is megnehezedett, mert akkor is csak a bilin ülne.

A napi százszori bilizés miatt is akartam gyorsan áttérni a bugyira (na meg mert mégsem lehet folyton pucér popsival járkálni), az azért csökkentette a gyakoriságot. Azért a további lépések is elég nehéznek tűnnek: hogy ha elmegyünk valahová, akkor is menjen a dolog (fogalmam sincs, mennyi ideig képes visszatartani), aztán mivel a bugyit letolni nem hajlandó, csak teljesen levenni, az is gondot fog okozni, ha további ruhadarabokat adunk rá, az alvás alatti szobatisztaságról nem is beszélve, de már kezdem elhinni, hogy tényleg szobatisztaságra lehet nevelni a gyerekeket, ráadásul egész gyorsan.

Mimike mindezek alatt angyalian tűrte, hogy rá még a szokásosnál is kevesebb figyelem jut :( Egyre jobban el tud lenni magában, ami szuper, csak én érzek szörnyű lelkiismeretfurdalást. Persze a héten az sem tett jót a dolognak, hogy nagytakarítottam (készültem írni egy olyan bejegyzést, mint anno Lica blogjában, amiben felsorolom, hogy mi mindent csináltam meg egy nap két gyerek alapszükségleteinek ellátásán kívül, de leírni is fárasztó lenne...), jövő héten biztosan jobb lesz, de addig még túl kell élnie a jövős-menős hétvégét, ami szintén nem neki kedvez.

De visszatérve a gyerekeim képességeivel való dicsekvéshez, Mimi azzal örvendeztetett meg bennünket tegnap este, hogy kétszer egymás után tudatosnak látszóan átfordult hasról hátra! Persze azóta sem, úgyhogy nem úgy van, mint Licával, aki kb. ugyanekkora korában egyszer csak beindult, és onnantól hasra sem tudtam tenni, mert fordult át, de azért ezek a fordulások így is többek voltak a korábbi véletlenszerűen sikerülteknél.

Licára pedig a bilizésen kívül két dolog miatt is nagyon büszke vagyok: egyrészt tegnap végre kilépett a játszótéri önző, másokat utálós vagy legalábbis semmibe vevős viselkedéséből, és határozottan barátkozott (persze ez csak egy alkalom volt, ki tudja, lesz-e folytatás), másrészt felfedeztem, hogy már olyan okos játékot lehet vele játszani, hogy felrajzolok összekeverve összetartozó párokat (kutyus és csont, alma és fa, stb), és összeköti mindegyiket a párjával! Ahhoz képest, hogy pár napja attól a felfedezéstől is le voltam nyűgözve, hogy már tud vonalat húzni, nem csak összevissza satíroz, ez nem semmi!