Azt hiszem, korán lelkesedtem egy-két dolog
iránt... Mimi egyáltalán nem eszik kanálból továbbra sem, valamint nem
játszik el magában, de velem sem... Hétfő óta nagyjából csak
méltatlankodni képes, akármit produkálok neki. Pontosabban most, hogy
Emó épp elvitte Licát Marciékhoz egy izgalmas ott töltendő éjszakára
(amiről majd ha szivárognak ki információk, biztos lesz külön bejegyzés,
egyelőre annyit tudok, hogy mindhárom Szusz itthon maradt, ami nem sok
jót ígér), szóval most, hogy ráérnék Mimi lelkét ápolni, hirtelen
elkezdett elmélyülten játszani, és rám sem bagózik, ezért van időm
blogot írni.
Lica pedig továbbra sem barátkozik a játszótéren.
Ma is a játszó réme volt, miután hozzányúltak a babakocsijához és a
homokozójátékaihoz is (pedig nyilván nem akart egyszerre játszani
velük). Ezek után nem sokáig maradtunk, mivel a kis zsarnok üvöltve
követelte, hogy „Összepakoljuk a homokozójátékokat! Hazamenjünk!”
Megalázottságomat növelte, hogy miután Lica
hazafelé sétálva, magától eltelve, hogy sikeresen megmentette minden
vagyontárgyát, fennhangon énekelgette a „Cickom, cickom”-ot, én meg
dagadtam a büszkeségtől, mert nem nagyon szokott idegen helyen ilyen
bátran megnyilvánulni, egy néni megjegyezte: „Hogy mondja a magáét!
Beszélni még nem tud?” Nesze neked, túlteljesített kétéves
státuszfelmérés! Lehet, hogy csak az elvakult anyja képzeli, hogy miket
tud a gyerek? Ezentúl egy szavamat sem vehetitek készpénznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése