Mindig csak negatív bejegyzéseket kellene írnom, növeli a nézettséget
:) Na, ebből is látszik, hogy ma már jobb kedvem van. Igazából már a
tegnap délután is elviselhetőbb volt, bár kissé megszeppentem, hogy
örökké tartó frusztrációt okoztam a gyermekemben a altatáskori wc-re
járás miatti kiborulásommal, mert azzal kelt, hogy "Nem jön a pisi meg a
kaki!" :( Még az eddigieknél is jobban szégyelltem magam, de azóta
szerencsére jött :) Pedig azért szívesen elkerültük volna, hogy az esti
fektetésnél is ez legyen a műsor, de ez nem vált be: Vacsinál csodák
csodája, megevett egy csomó sárgadinnyét, mivel a védőnő szerint egyen
több gyümölcsöt, hogy ne legyenek gondjai a nagydolgokkal, és én balga
ezt el is magyaráztam neki. Na erre megvolt a muníció, hogy miért kell
az esti fektetés helyett is a wc-n trónolni: "Mert ettem sárgadinnyét,
úgy könnyebben kakilok!" :)
Mimi is visszalopta magát a szívembe, mert gyorsan kifejlesztett egy
új játékot: a berregés utánzását. Ennek nagyon örülök, mert az "Anya
taníts engem" című remekműben ebben a korban csupa olyasmit ír, hogy
utánozósat játsszunk a gyerekkel, és sem az ekkora Lica, sem Mimi nem
utánozta még véletlenül sem a nyelvmutogatást vagy a különböző hangokat
(Lica 9 hónapos koráig kb. semmilyen hangot nem adott ki). Ezeket persze
Mimi továbbra sem, de a berregést ezer örömmel, olyannyira, hogy már
Licával is ezt játsszák. Mi meg győzzük a nyálat törölgetni :)
Szóval valamennyire már tegnap estére helyreállt a lelki békém, de a
mai nap meg maga volt a csoda: Mimi jókedvű és érdeklődő volt, elvolt
magában is, sokszor átfordult, amit a nyűgös napokon már szinte
elfelejtett, Lica engedelmes volt és pont annyiszor ült wc-re, ahányszor
kellett, délután elsőre elaludt... Persze ehhez nem ártott, hogy a
délelőttöt a baba-mama kör idényzáró piknikjén töltsük, ami érdekes és
fárasztó is volt nekik. Licára rá sem ismertem, úgy bandázott a többi
gyerekkel, mint ha nem ő lenne az, aki levegőnek néz mindenkit a
játszótéren (persze csak addig, amíg el nem veszik a játékait). Mimi
békésen rágódott a rágókáján és a zokniján az árnyékban, én meg kedvemre
kipanaszkodhattam magam a többi anyukával :) Azért az nem volt szép
Licától, hogy a saját hugát nem ismerte fel, amikor egyszer hirtelen egy
másik akkora kislány került arra a pokrócra, ahol korábban Mimi feküdt.
Odament, megvizsgálta, ugyan megkérdezte, hogy "Milyen a Mimi?", de
azért váltig állította, hogy az az ő tesója... De hazafelé menet
megbocsátottam, annyira édesek voltak: Lica kitalálta, hogy a
tesókocsiban átmászik Mimi részébe, aki persze nagy vigyorgással fogadta
a társaságot.
Holnaptól három napos nyaralás, remélem, akkor véglegesen elfelejtem a
hét első négy napját, bár az tuti, hogy pihentető nem lesz, de azért ha
kezdek ön- és közveszélyessé válni a hatásukra, akkor még mindig
otthagyhatom őket Emónak és elbujdokolhatok az erdőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése